Az alkotást az Erzsébet tér Deák tér felőli sarkán állították fel 1906. szeptember 30-án. Semmelweis Ignác orvosnak, az anyák megmentőjének, a gyermekágyi láz leküzdőjének szobrát Stróbl Alajos szobrászművész készítette. Az első tervekre 1901-ben Fadrusz János szobrászművész kapott megbízást a Semmelweis Emlékbizottságtól, aki hozzá is kezdett a megvalósításhoz. Sajnos két évvel később váratlanul elhunyt a művész, ekkor kapta a megbízást Stróbl Alajos. A kompozíció középpontjában magas posztamensen áll Semmelweis Ignác alakja, kezében könyvvel. Alatta az oszlopszerű talapzatot tölgyfalombokat tartó puttók veszik körül. Balra egy ülő anyát látunk kezében kisfiával. Az anya alakját Stróbl Alajos feleségéről, Kratochwill Lujzáról mintázta, ahogy a gyermek alakját saját kisfiáról.
Az alkotást 1948-ban lebontották az épülő buszpályaudvar miatt és áthelyezték a Rókus Kórház bejárata előtti térre.

Felirat az emlékművön:
"SEMMELWEIS"

"... Stróbl Alajos felesége éppen másállapotban volt, mikor férje a Semmelweis-szobor tervén dolgozott. Tóth István professzor vezette le Stróblnénál a szülést. A szülőszoba előtt izgatottan fel s alá járt a nagy művész. Stróbl azt kérdezte a professzortól: „Mi lesz velünk?”
Tóth István hozzálépett és így felelt: „Legyen nyugodt, kedves mester, mert bár a természet úgy rendelte, hogy az asszony fájdalommal szüli meg gyermekét, és talán éppen azért olyan nagy és mérhetetlen az anyai szeretet — de Semmelweis ragyogó meglátása folytán, megmutatta nekünk a helyes utat, és ma már sem az anya, sem a gyermek élete nincsen úgy veszélyben, mint annak előtte...”
Megnyugtatta a nagy szobrászművészt. Amikor Stróbl a végleges megbízásra megkapta a megrendelést a Semmelweis szobormű kivitelezésére, talán ezek az izgalommal átélt percek jutották eszébe.
Semmelweis iránti hálából és kegyeletből a szobor talapzatán feleségét és gyermekét mintázta meg.
Az életerőtől sugárzó nőalak hálás tekintettel néz fel Semmelweisre, mintha az egész világ minden asszonya nevében ki akarná fejezni rajongó csodálatát Semmelweis orvosi és emberi nagysága iránt. ^[1]

"Az ülés 12 órakor ért véget s ekkor az egyetemről az egész gyülekezet az Erzsébet- térre vonult Semmelweis szobrához. A szobor a térnek a Deák-térre néző sarkán áll. A leleplezés a Szózattal kezdődött, amelyet levett kalappal énekelt az egész gyülekezet a dalárdával. A Szózat elhangzása után Tauffer Vilmos udvari tanácsos, egyetemi tanár, a szobor-bizottság elnöke lépett a szónoki emelvényre s nagyhatású ünnepi beszédet mondott, mely közben lehullott a szoborról a lepel.
A nagy közönség a legnagyobb elragadtatással szemlélte a gyönyörű szobrot, Strobl Alajos mester kiváló művészi alkotását, amely igazán büszkesége a magyar képzőművészetnek. A hatalmas emlék karrarai márványból van faragva s a művész a tudós professzort magyar ruhában állítja a néző elé. A postamentumot apró mezítelen gyermekek veszik körül s ennek lépcsőzetén egy anya ül ölében kisdedével s hálásan emeli föl szemét mindkettőjük életének megmentőjére. Az anyának klasszikus szépségű alakjához a mesternek saját felesége szolgált modellül. Mesteri alkotásáért legelsőbben gróf Apponyi Albert kultuszminiszter fejezte ki elismerését a művésznek, akit ugyancsak melegen üdvözöltek az összes hazai és külföldi tudósok is. Ugyancsak elismerésüket fejezték ki a talapzat készítőjének, Gerster Károly műépítőnek. ^[2]

---