Székely Kata állatszobrait úgy helyezték el az Állatkert területén, hogy a téma mindig kapcsolódik a környezethez. Így történt ez a teknőssel is, ami a Nagytó közelében található, bár nem garantált, hogy ez éppen élhető számára.
A cél a kihelyezett sorozat tagjaival a vakok, ill. a gyengénlátók tájékoztatása, segítséget ad a hátrányos helyzetűek könnyebb eligazodásához. A szobrok jól megközelíthetők, tapinthatók és (eredetileg) mindegyikük egy braille-írásos információs táblával rendelkezett. Szerencsére itt, a mocsári teknősnél is meg van a tábla, a kitűzött cél mai napig megvalósul.
Az alkotó éppen annyit ír erről a szoborról disszertációjában, ami a pontos hely jelölése. Ezért kerestem... mesét találtam, egy internetes vetélkedő első fordulójának esélyesét, Vincze Zalán Attila 6. osztályos "pályaművét" ^[2]:
"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mocsári teknős. Ez a teknős mindig szomorú volt, mert születése után nem sokkal egy, a tónál lévő horgász megtalálta fészküket és úgy gondolta... a kisfia mennyire örülne neki. ... Peti nagyon boldog volt az "ajándék" láttán és elhatározta, hogy a kis teknősnek mindig gondját viseli. Etette, gondozta, játszott vele, de a teknős mindig szomorú volt. Nem tudta, mit tehetne, hogy jó kedvre derítse. (...) Egyszer gondolt egyet és az interneten utánanézett a mocsári teknősnek. Kíváncsi volt, hogy természetes közegében hogy is él kis kedvence. Ekkor döbbent rá, hogy mekkora hibát követett el az apukája, mikor hazahozta a teknőst... Ekkor megkérte az apukáját, vigye el arra a helyre, ahol annak idején horgászott és a kis teknőst találta. Úgy döntött, hogy visszaviszi kedvencét oda. Mikor kitette a tó partjára, a teknőc felismerte szülőhelyét és nagy boldogság lett úrrá rajta. Hálásan nézett "gazdájára", majd belecsobbant a vízbe, ahol megtalálta szüleit és testvéreit. Peti könnyes szemmel nézett utána. Azóta is rendszeresen kijár arra a helyre, hátha találkozik az ő mocsári teknősével."

---