A Nyugat-Dunántúlt pusztító 1710 - 11-es nagy pestisjárvány arra késztette a vidék településeit, hogy a további járványt megelőzendő fogadalmi szobrokat és pestisoszlopokat állítsanak. Bár a nagy járvány elkerülte, így tett Nagymarton község is.
A településen felállított pestisoszlop 1714-ben Kismartonban készült az Esterházy család kőfaragó műhelyében. ^[1] A felszentelésére augusztus 3-án került sor. ^[2]
A szőlőfürtökkel és szőlőlevelekkel diszített oszlopon hagyományos Szentháromság-ábrázolás látható - Atyaisten - Fiúisten - Szentlélekisten.
Az oszlop tövében egy Immaculata Maria-szobor áll. (Mária a gömbre rátekeredő kígyó fejére tapos.)
A talapzaton olyan szentekkel találkozunk, akikhez a járványok idején fohászkodhatunk.
Szent Rókus - kutyával, könyvvel, zarándoköltözetben
Szent Ilona - ketében Jézus keresztje, lábánál Ádám koponyája
Szent Borbála - kehellyel és karddal
Szent Sebestyén - testében nyílveszőkkel
Szenr Rozália (dombormű) - rózsafüzérrel, kereszttel

A talapzat felirata szerint 1913-ban Isten dicsőségére és az ősök tiszteletére felújították. (Később is sor került felűjításokra,)

---