A Petőfi Sándor iskola ^[1] aulájába belépve bal oldalon láthatjuk ezt a szép, aprólékos kidolgozású márvány díszkutat. A három részből álló alkotást Németh Árpád ^[2] szobrászművész készítette (1993-ban Nemzetközi Kőszobrász Szimpózium, Püspökladány).

Alul egy vörös márvány darabokból készült, félköríves kiképzésű kút, melynek medencéje egy darabból faragott, lekerekített. Hátul sárgás árnyalatú mészkőből csiszolt félkörívben végződő, téglalap alakú hátlap a falon rögzítve. A kútmedencéből kiálló, központi szoborszerű rész gazdagon díszített, fehér márványból faragott. Felül a nap és a kismadár, alatta kétoldalt sárkányok, fejük két oldalon látható, karmukban tartják a holdat mely előtt a béka fekszik. A sárkányok farka az egész alkotáson körben tekeredik. Mindezek alatt gömb alakra formált gazdagon faragott kifolyón két oldalon jön a víz.

A kút igényes, és szakértő elemzését az alsó forrásban olvashatjuk részletesen: ^[3]
"A Petőfi Sándor Általános Iskolában találhatjuk meg Németh Árpád szobrászművész alkotását.
(...) a „Holdbéka – Napmadár” egy különös kettősség és azonosság keveréke. Kettősség, mert a „Holdbéka” egy távol-keleti szimbólum. Kínában aratás idején az emberek magas helyekre másznak, hogy közel legyenek a teliholdhoz, és megköszönhessék a bőséges termést. Papírtekercsekre a holdnyúl és a holdbéka jeleit rajzolják, amelyek egészséget és gazdagságot hoznak. Az ünnep végén a papírtekercseket elégetik, és így a holdállatok füst képében visszaszállnak a Holdra. A Napmadár a hun, az avar és a magyar uralkodóház természetfölötti eredetét jelképezi. A senyő, a kagán, a fejedelem vagy a király „az ég akaratából” uralkodik. A nép szemében a vezető fejedelem egy természetfölötti képességekkel rendelkező hős. A magyar, hun, avar mondavilágban szereplő turulból a főisten alakja emelkedik ki, aki a magasból alászállva megtermékenyíti a magyarok és hunok ősanyját (a szarvast). A nászukból születendő gyermek válik a nép égi származású vezetőjévé. Az azonosság a két szimbólum között, hogy mindkettő szakrális jelentőségű ábrázolás, amely az azokat használó népek mély természettiszteletéből és természetszeretetéből eredeztethető. Németh Árpád alkotása 1995-ben került felállításra." ^[3]

---