Benkő József "korának legképzettebb historikusa és botanikusa, a maga erejéből küszködő s hazájában sokaktól meg nem értett és végül magára hagyatott tudósnak s az erdélyi írói sorsnak tipikus példája, akinek emlékezetét a kegyeletes utókor azzal kívánta felújítani, hogy a középajtai temetőben nyugvó porai fölé halálának százéves fordulója alkalmából szobrot emel. A szobor elkészítésére Rápolthy Lajos székelyudvarhelyi születésű és akkor már országos hírű szobrászművész kapott megbízást s felállítását országos ünnep keretén tervezték meg." - írja Szabó András klasszika filológus az Erdélyi Helikonban 1938-ban. Benkő József (1740-1814) református pap, teológus, botanikus, történész, nyelvész, korának jelentős székelyföldi tudósa, aki Középajtán szolgált lelkészként 1767-től 1787-ig, majd 1798-tól haláláig élt az erdővidéki faluban. 1814 utolső napjaiban egy terebélyes hársfa tövében temették el. Sírja fölé egyszerű fejfát állítottak ezzel a felírattal: „Itt fekszik nagy emlékezetű professzor Benkő József. Anno 1814. Die 29-ik Decembri”. Sírját, ahonnan a családi hársfát kidöntötte az idő, a jólelkű rokonok a fejfával együtt 1857-ben újították fel. 1914-ben készültek arra, hogy szobrászati művel ellátott, díszes, tartósabb anyagból készített síremléket avassanak fel itt, de a háború kiteljesedése miatt ez elmaradt. Végül 1927 nyarán került sor a betonba öntött síremlék avatására, melyen elhelyezték a Rápolthy Lajos aláírásával és 1914-es évszámmal ellátott, a tudóst félprofilból ábrázoló bronz domborművet. Az utókor azóta is különös kegyelettel, tisztelettel adózik a jelentőset alkotó, de öregkorára mellőzött, meghurcolt, megalázott, de valahol mindvégig tisztelt elsőrangú személyiség emléke előtt.

---