Pünkösd szavunk a görög ötvenedik szóból származik.
Erről hallunk, itt olvasunk az Aranymiatyánkban is:
„Húsvét után ötven napra
piros pünkösd hajnalára
elküldöm a vigasztalót,
a fehér színű galambot.” ^[1]
(Aranymiatyánk, Jáki Sándor Teodóz OSB gyűjtése)

„Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.” ^[2]

A Szentlélek szobor a Fő utcai ház homlokzatának fülkéjében látható, a híres román kori Szent Péter és Pál római katolikus templom közelében.
A Száz magyar falu könyvsorozat is említi. ^[3]
Középen a Szentlelket szimbolizáló galamb sugárzó fénynyalábokkal, az Atya kezében a világot jelentő alma és a kormányzó jogar, Tőle jobbra a Fiú, a kereszttel.

---