Emlékszem arra a majd tíz évvel ezelőtti pillanatra, amikor megláttam ezt az alkotássorozatot. 2010 nyarán a barátnőm az unokáját, meg a lányát látogatta meg Mátészalkán, és hívott engem is, tartsak vele egy kicsit, sétáljunk, és megmutatja nekem a várost. A színházat még ő sem látta akkor, együtt mentünk be, a nyáron is nyitva tartó épületbe.
A művelődési ház, amúgy kb. százéves épülete mögé egy igazi, huszadik századi, modern színháztermet építettek 1988-ban. Az épület tervezője Bán Ferenc volt. Az ő ötlete volt, hogy a Felső-Tiszavidék festett kazettás református templomainak mintájára készítsék el a színház bejáratának díszítését. Pályázatot írtak ki, melyet Bráda Tibor festőművész nyert meg.

Találtam a műről a Művészet folyóiratban egy cikket, ennek részlete:
"A festő a mennyezetkép megtervezésekor már tudatosan eklektikus megoldást választott, optimális egyensúlyt kívánva teremteni az adottságok között. Mitől is eklektikus a mátészalkai kazettás mennyezet? Lényegében úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a festő vegyítette a kazettafestés és a táblafestés szabályait és megoldásait, egyszerre alkalmazva „dekoratív” és „festői” módszereket.
A régi templomi mennyezetek kazettái mindig síkszerűek. Bráda áthidaló és kiegyenlítő megoldást alkalmazott: a figurális mezőkben az emberi alakokat térben és mozgásban ábrázolta ugyan, de ezt a teret igyekezett mindjobban síkba feszíteni, egyneművé egyszerűsíteni, az ornamentális mezőket viszont árnyalással, lazúrozással fellazította, megmozgatta.
A mátészalkai mennyezet 360 kazettája kilenc tartalmi egységre tagozódik, az egyes egységek fő motívumai reneszánsz hangvételű szimbolikus figurák, amelyeket ornamentális és feliratos kazetták vesznek körül. A háromszázhatvan négyzetméter végül is egy egésszé, önálló Bráda-képpé áll össze. Ekkora felületet csak úgy lehet egységbe foglalni, ha a kulcsszínek rendszeresen és rendszerezetten visszatérnek, ilyen elsősorban az egész mennyezet össz-színhatását meghatározó penészzöld, azután tompavörösek és okkerek. Ez az egységes színszerkezetbe foglalás is eltér a templomi mennyezetektől, ahol a színek élénken, szinte sakktáblaszerű kontrasztossággal váltakoznak. Az egészen átvibráló penészremegésből kivillanó hangsúlyos foltok magukra vonják a tekintetet, s ekkor föltárulnak a részletek.
A négyzethálósán elrendezett tizenhat oszlop a kör alaprajzú előcsarnokot kilenc-osztatú térré tagolja, erre alapította Bráda a mennyezetkép komponálását; a kazetták mechanikus sorolása, az ornamentális elemek sormintaszerű kapcsolódása viszont a térszerkezetet és a mennyezetképet is egységesíti, kioltja az épületszerkezet bizáncias hatását.
A kép tematikája szinte önként adódott: nyolc művészeti ág allegóriája. A bejárat felőli sorban: építészet, színház, film. A középső sorban baloldalt az irodalom, jobb szélről a zene. A legbelső sor: cirkusz, festészet, tánc. Az egész kompozíció közepén, a kilencosztású terek főkupolája, illetve a kazettás famennyezetek némelyikénél külön kiemelt „koronakazetta" (például a drávaiványi és a székelyföldi Zabola) helyén az allegória szintézise: szellemi-testi átszellemültséget sugárzó férfi- és nőalak fog közre többszörös áttétellel szimbolizált életfát."

Érdemes most, hogy éppen olvasható az arcanum, végigolvasni a cikket: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Muveszet1960_1988/?pg=620&layout=s&query=br%C3%A1da%20tibor

És a belépő pillanat: sejtettem, hogy ez egy különleges mű, ezért készültek a fotók. Viszont 360 négyzetmétert egyszerűen nem lehet pár perc alatt lefotózni. Mi délelőtt voltunk az épületben, de az az egységes, elegáns, visszafogott színvilág ami jellemzi a művet, nagyon meg tudta fogni az embert. Elképzeltem este, az előadások előtt, a díszkivilágításban...

Nemrég olvastam, hogy az alkotásért a művész nívódíjat kapott, 1989-ben: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Muveszet1960_1990/?pg=201&layout=s

---