Báró Weiss Manfréd ^[1] (Pest, 1857. április 11. – Budapest, 1922. december 25.) "Nagyiparos, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek ^[2] alapítója. Csehországból származó pipakészítő zsidó család sarja, a nagyapja, Baruch Weiss telepedett le Magyarországon. Weiss Manfréd 1896-ban kapott magyar nemességet „csepeli” előnévvel, 1901-ben a párizsi világkiállításon elért sikereiért megkapta a „Vaskorona rendet”, a nagymérvű hadfelszerelés érdekében kifejtett tevékenységének elismeréseként a „Ferenc József-rend” középkeresztjét, 1915-ben lett felsőházi tag, és 1918-ban az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadianyag-szállítójaként szerzett érdemeiért pedig bárói rangot kapott."
Életéről bővebben az idézett forrásokban olvashatunk.^[3]

Az alkotás az acélművek irodaháza előtt kis dombon állt, méretét nem írják le pontosan, de a régi fotón életnagyságúnak látszik. Azt tudhatjuk, hogy bronzból (ércnek idézik) készült, talapzata klasszikus lépcsős fekete márvány. Weiss Manfrédet felöltőben csokornyakkendőben ábrázolta az ismeretlen alkotó (kilétét nem tudtam felkutatni). A leírást a régi fotó alapján készítettem.

A mellszobor felirata: „Minden alkotásod és minden utaz ember őrzi emlékedet“ (a forrás idézete alapján) ^[6]

A szobor a II. világháború bombázása során megsérült, a német csapatok megsemmisítették, Zsidó származása miatt.

"Weiss Manfréd báró emlékezete
Megható emlékünnep folyt le december 26-án Szövetségünk feledhetetlen alelnökének, báró Weiss Manfrédnek csepeli szobra előtt, elhunytának második évfordulóján. Az ünnep a Magyar Hiszekegy eléneklésével kezdődött, majd Trozonyi Ferenc ny. MÁV főfelügyelőnek, a Weiss Manfréd acél- és fémművei rt. egyik főtisztviselőjének ünnepi beszéde következett, melyet Kardos Ede főtisztviselő mondott el nagy lendülettel."^[4] a forrás 6. oldalán

Avató beszéd részlete:
"Csepeli Weiss Manfréd báró! Nemes szívű emberbarát! Megdicsőült, drága, jó urunk! A Te szobrod a mi szemeinkben több, mint feledhetetlen földi alakod hasonmása, melyet rajongó szeretetünk glóriája övez körül. A Te szobrod jelkép is. A dicsőséges, eredményes, győzelmes munka bronzba öntött szimbóluma, melyre mindenkor megilletődött lélekkel tekintünk föl. Nagy szellemed köztünk maradt és mi ércalakod előtt teszünk ma újból szent fogadást arra, hogy nemes életed ragyogó példáját híven követni fogjuk. " ^[5] a forrás 7. oldalán

---