A helyszín Zugló egyik ún. szoc-reál lakótelepe. Kedvező környéken és feltételek között épültek a tömbök az 50-es években. Különösen nagy értéket képviselnek az itt elhelyezett szobrok és egyéb művészeti alkotások, így a ma már sajnos csak ritkán fellelhető erkélydomborművek, de a többségében meglévő kapubejáratot díszítő domborművek is.
Utóbbiakra igaz, hogy sokszor több példány is készült belőlük. Elég feltűnő, de talán nem meglepő ennek a témának a többszörös előfordulása a Bolgárkertész (korábban Martos Flóra) utca környékén, ahol a domborművek témái többnyire a mezőgazdasághoz, vagy inkább a kisüzemi gazdasághoz kapcsolódnak.
A jelenet alkotóját sajnos a hosszas kutatások eredményeként sem sikerült azonosítani. Mindhárom szereplője nő, mindegyikük más-más személyiség. Talán nem szentségtörés, de én itt kevésbé a pezsgő munkát látom, talán éppen lazítanak a jelenet szereplői egy dús fa alatt. Balról kis kontyba tűzött hajú lányka ül egy zsámolyon, lábát maga alá húzva. Középen egy rövid hajú leányzó mosolyog felé barátságosan. Érdekes, áttal van, de mégis mintha nem csak fizikailag lenne a középpontban. A jobb oldalon egy picit erősebb testalkatú hölgy figyel, biztonsággal egyensúlyoz egy létra két fokán.
Itt mondom el, gondot okozott, a több megjelenésben előforduló dombormű kiválasztása, melyiket mutassam először? Hiszen megjelenésükben már erősen szerepet játszik az idő. Van amelyiket elszínezte, akkor is, ha többet láthatóan felújítottak már. Ez a példány éppen "megkímélt", cserébe a létrán álló hölgy orrát emésztette el az eltelt bő 45 év.

---