Tősgyökeres székesfehérváriként még a mai napig tartogat számomra meglepetést a város. Szinte Gábor festőművész ^[1] mozaikfalára Vera hívta fel a figyelmemet január elején. Bevallom őszintén egészen addig nem is hallottam róla. Mutatott egy fényképet is. Ekkor már kezdtem sejteni, hogy hol is lehetett. A Köfém lakótelep kicsit távolra esik lakhelyemtől, de akkor egyből utánanéztem és megnéztem a helyszínt.

"Mozaikképet készített Szinte Gábor képzőművész a Könnyűfémmű új háromszáz személyt befogadó munkásszállása díszítésére. A fehér és a szürke színekből álló 16 méter hosszú, másfél méter magas, modern kompozíció témája az emberiség fejlődése az egysejtűtől napjainkig." - olvasható egy rövid cikk a Fejér Megyei Hírlap hasábjain 1967. novemberében. ^[3]

A Művészet folyóirat 1968. augusztusi számának címoldalán a mozaik egy részlete látható, az újság belső hasábjain pedig D. Fehér Zsuzsa művészettörténész egy terjedelmes cikkben elemzi Szinte Gábor munkásságát és ezen alkotását.

"16 méter hosszú és a medencébe 20 cm-re belenyúló márványmozaik témáját sokféleképpen lehet értelmezni. Kagylók, csigák, halak a kőbe merevedett tengermélyét éppúgy felidézik, mint az élet mozgását vagy az állatöv mozdulatlanná vált lakóit. Segítségükkel, valamint a növények áradó hullámzó-mozgó leveleire, letört faágakra emlékeztető formákkal a mozgást akarta kifejezni a művész. A kagylók szivárványos, rovátkáit felülete, a halak dekoratív szépsége a zárt formák nyugalmát izgalmas vibrálással ellensúlyozza. A fekete, a halványzöld, a szürke és az enyhén sárgás és fehér márványdarabok sokféle, a motívumokhoz illeszkedő törésformában az ellentétpár felállítására jó alkalmat adnak. A kompozíció dinamikai csomópontjai a vízinövények, faágak szövevényes rajzának találkozásában, és a nagy nyugalmas egységekben egyformán létrejönnek. Csillapíthatatlan mozgásuk átszövi a kompozíciót. Erejük, mellyel magukkal szeretnék sodorni a kagylók, kövek statikus, súlyos tömegét, belső feszítő energiává változva sugárzik a sima, csiszolt márványfelületből. " ^[4]

Az üzletsorral körbezárt belső udvar ma parkolóként funkcionál, a medence és az alkotás szőrén-szálán eltűnt. Hogy mikor? Több szálon is elkezdtem kutatni, de egyenlőre erre (még) nem tudom a választ.

---