Több éve foglalkoztat ez a lakótelep és az itt található alkotások. Nem vagyok egyedül. Többen nekirugaszkodtunk már, de nagy problémát jelent az alkotásokkal kapcsolatos dokumentációk hiánya. Volt spontán nekifutás – csekély eredménnyel. No meg ezeket a kísérleti lapokat most szét kell bontani.
Zugló egyik ún. szoc-reál lakótelepe azzal büszkélkedhet, hogy védettséget élvez. Igaz ez az itt elhelyezett művészi alkotásokra, így a kapudomborművekre is. Igaz, ezekből többnyire nem egy példány készült, de ez nem teljesen általános.
Az itt látható téma éppen ismétlődik itt, a Bolgárkertész utcában is, de belső, udvari kapubejáratok fölött is előfordul. Nem tudom, mikorra érek körbe, de foglalkoztat a gondolat, vajon sikerült-e belül maradni a bűvös számon, ami a jogi szabályozás szerint azt jelenti, hogy példányok, vagyis nem tekintendők másolatnak. Utóbbi itt /egyelőre/ nem is jelölöm, mert igazán nem lehet időrendiséget felmutatni.
Az ábrázolt jelenet nyugalmat, békét sugároz, kifejezetten irigyelésre méltó – különösen most, így kifelé nézve a karanténból. Lázítás: "maradj otthon"!?
Két nőalakot látunk, akik nyugodtan üldögélnek valahol a zöldben. Persze, lehetne ez egy kis kert akár. Egyikük egy szalagokkal feldíszített gitár húrjait pengeti (azt hiszem, ez a korabeli divatot követi). Szemben vele barátnője (kollégája, húga, osztálytársa) egy kottát tart kezében, énekel. Igaz, lehet ez könyv... András pl. annak látta. Mindketten laza ruházatot viselnek, meztéláb üldögélnek.
Kettejük között egy kis bokor és rajta a vígan fütyörésző madárka képviseli a természetet, mind aki beszállt a trióba...

---