Az első kovásznai szobrásztáborban hozta létre az akkor fiatal román szobrász Marian Bâtlan (1957-) az itt bemutatott méretes alkotását. Egy évvel korábban 1985-ben diplomázott a bukaresti Nicolae Grigorescu főiskolán Vladimir Predescu szobrász tanítványaiként. A tábor legfiatalabb résztvevőjekénet, jelentős fizikai- és szellemi erőbedobással hozta létre fa kompozícióját, mely több mint 30 év után is dacolva az idő, időjárás vasfogával áll, megvan. "Olyan munkát készítesz amelyet az anyag, a tér, a környezet sugalmaz. A helyszínen tudod látni, megítélni, hogy milyen munkát tudsz készíteni. Még ha van terved legtöbbször azt is módosítanod kell" - vallotta az alkotó a műve létrehozása közben. A Metamorfózis, az átalakulás témáját hozta az ifjú művész magával, de a helyszín adta, 'rendelte' a mű fizikai kinézetét. A merev felfeleívelés és a szintén gerendamerev földhöztapadt ellankadás kettőssége amit kifejez ez a mű, átalakulás egyik létből a másikba: a földhözsimuló elpihenés, leragadt létkényszerből a megmozduló, emelkedő vágyódás, helyzetváltoztatás fele illetve fordítva.
"Az anyag költészete is ez a mű: a rönkök önmaguk szépségét is megmutatják, épp csak felső rétegüket hántotta le a művész, megőrzi vaskosságukat, súlyosságukat. A középső sáv megmunkáltabb, faragottabb, összeszűkítettebb. Bâțan - erről is vallott beszélgetésünkkor - muzikális alkat, műve komponálásakor Beethoven V. szimfóniájának sorsmotívuma csengett benne, lebegett előtte. Múve - drámai erőteljességgel - ki is fejezi a beethoveni gondolatot." - írja Gazda József műkritikus, aki a mű létrehozásának szemtanuként folytatott párbeszédet a brăilai művésszel.
Sajnos a szobornak van egy hiánya: a felfele törő elemeket egy vízszintes gerenda, egy felső kapufa zárta le eredetileg, sajnos ez az elem az elmúlt években elveszett, de az alkotói mondanivaló csak tovább él a még egybenálló műtöbben.

---