Mivel a budai vár elérhető közelségben van és néha"dolog" is volt, többször is eljutottam a budai várba. Ilyenkor rendszerint elmentem az épülő Főőrség épülete – vagyis eleinte az azt takaró palánkok – mellett. Fényképről ismertem, de ha nem, a palánkon illusztrációk idézték az egykor ott állt épületet és sorsát.
Aztán egyszer csak eltűnt a palánk, lebontották az állványokat, láthatóvá vált az újjáéledt, egyben új funkcióra szánt régi korok tanúja. Ahogy a Pestbuda cikke, ill. illusztrációi mutatják, a homlokzaton sajátos szobrok már régen is láthatók voltak, de állványok közt, "becsomagolva". Amikor végül (utoljára) arra jártam, az időjárás tréfás hangulatban volt. Érkezésemkor elfogadhatónak tűnő, de nem kifejezetten fotózásra alkalmas idő volt, de mikor távozni készültem, kisütött a nap, új kört futottam.
A sajátos, Hauszmann által tervezett épület a Hunyadi udvar felől nézve impozáns, de szerényen alacsony (nem számítva a teraszos kiképzésű tetőrészt), a Lovarda felől meglepő mélységekbe vezet a hegy oldalában, a Stöckl-lépcső mellett.
A homlokzat díszei az ókori Rómába repítenek vissza. A szobrok ti. a Római birodalom valamikori szokását idézik, amikor egy-egy hódítás után "a zsákmányolt fegyverekből és páncélokból úgynevezett trófeumot, vagyis győzelmi emléket emeltek." ^[1] Ezt a hagyományt később a barokk világ újraélesztette, de mint látható, Hauszmann (egyáltalán a vár és környéke építői) is felelevenítették.
A szobor-tervek szerepelnek építőjük tervein is, az újraalkotás azonban inkább fényképek alapján történt, mivel a terv és a fotókkal dokumentált végső állapot jelentős eltérést mutat.
Az épület homlokzatán tizenkét, bizarrnak mondható szobor kapott helyet: lényegében test nélküli alakok, harci eszközök, érdekesen mintázott páncélzat eleme. A sisakokon látható madarak az erőt, a hatalmat képviselik.
A korhű reprodukálás érdekében a szobrok anyaga azonos az eredeti szobrokéval. Az ún. spiáter könnyen formálható, cink-alumínium ötvözet némi réz hozzáadásával.
Az elkészült tizenkét szobor lényegében négy különböző szobor variációiból áll. A rekonstrukciót szakmai zsűri irányította – művészettörténész közreműködővel. Külön döntés volt, hogy a négy-féle szobor milyen párosításban került vissza a homlokzatra (ebben ugyancsak az archív fotók nyújtottak segítséget).
Boldog idők, amikor az illusztráló fényképek elkészülhettek. Várom az eljövendő pillanatot, amikor újra arra járhatok. Idézem a cikk záró szavait, amik most egészen új értelmet kapnak: "Ha legközelebb a Várban járunk és a Mátyás-kút előtti turistaáradaton áttekintve fölpillantunk a Főőrség szobraira, jusson eszünkbe, hogy milyen színes és fordulatos történetet őriznek, és milyen jelentős alkotómunka van amögött, hogy újra régi fényükben tekinthetjük meg őket.

---