Valamikor a véletlen hozta elém ezt az érdekes, itt igen nehezen bemutatható történetet, a Tűzszobor című alkotás kálváriáját. Mindezt az Artpool oldalán, értsd Artpool Művészetkutató Központ, létrehozója másodmagával Galántai György "festő, grafikus, szobrász" ^[2] – egyben az itt bemutatott, eredetileg a dunaújvárosi művésztelepen készült szobor alkotója.
A cikk írója Boros Géza, aki két szobor kálváriáját követi végig cikkében, minden dokumentum "csatolásával". A történet a szocializmus idején indul, ahol "bürokratikus rendszerében külön rendszabályok és hivatalok őrködtek a képzőművészeti alkotások köztérre kerülése felett." ^[3] Érdekessége, hogy áthúzódik a rendszerváltozás utáni időkre...
Galántai 1985. július 12-én műterme előtt felállította egykor Dunaújvároson készült szobrát... akkor engedély nélkül. Ezzel, "művészeti szabálysértést" ^[4] követett el. A művész próbált a hatóságokkal együttműködni a szobor fennmaradása érdekében, miközben különböző művészeti hivatalok támogatták.
Műleírás (1987-ből): "Ideiglenesen egy kör alakú talapzaton áll. Az oszloprész piros színre festett (a tűz "színe" vagy a munkásmozgalom vöröse). A felső bezáródó gömb a földgömb, vagy a világ végtelenségét jelképezi, ezért számunkra csak vágy a teljességre, ezért van félgömb^[5] formában elkészítve. Azért rozsdás, mert örök problémáról van szó. A félgömb közepén egy tartályt helyeztem el a tűz számára. Bizonyos alkalmakkor a szobor fáklyaként az emlékezés szobra lehet. A tűz egyben a világosság vagy a megvilágosodást is jelképezheti..."
Ahogy a cikk írója írja, Galántai egy "folyamatművet" valósított meg, máshogy egy "hivatali performanszt", amelynek tárgya a bürokrácia működése. A cikkben végigkövethetők állomásai.
1985. augusztus 14: rendőri intézkedés, művészeti szabálysértés, bírság;
1985. szeptember 5-től kérelmek közterület használat ideiglenes engedélyezésére a hivatal szerinti "oszlopszerű műtárgy" elhelyezésére (1 m2). Ezek éves, majd fél éves időtartamokra vonatkoznak, amit felszólítások után újabb kérvényre mindig megadtak – területhasználati díj megfizetése mellett.
1986. október 10-én a Tűzszobor című alkotást ünnepélyesen felavatták. Erre egy happening keretében került sor, még tüzet is gyújtottak benne.
Újabb felszólítások után újabb hosszabbítás, általában hasonló paraméterekkel.
1987. augusztus 7-én a Lektorátus helyszíni zsűrizése alkalmából a műtárgyat szoborrá minősítik és javasolják a végleges elhelyezés engedélyének megadását. A helyszíni jegyzőkönyv szerint a Fővárosi Tanács részéről az engedély megszületik. Mindezek ellenére a kerületi tanács felszólítást küldött, fellebbezésre volt szükség. Ezt követően a bürokrácia egy kitérőt tett, de végül az engedély a végleges tárolásra megszületett (bár az iratokban végleges helyként Kapolcs község szerepel).
Időközben átléptünk a rendszerváltást követő időkre, de az eljárás az előzőeknek megfelelően folytatódott.
Az önkormányzati választások után szünet következett, amikor az Esti Hírlapban cikk jelent meg. Szövege: "Lábnyomok a levegőben, pontosabban a kandeláberen. Az alkotás Budán, a II. kerületi Kavics utcában látható. Azt nem lehet tudni, ki készítette az égbe tartó cipőtalpakat. Művész vagy suszter?! Esetleg: egy művészi hajlamú suszter?"
Galántai válasza 100 példányban, "mail-art képeslapon" – ld. a második fotót.
Az alkotó mégis elfáradt a 8 éve húzódó ügy miatt, 1993 júliusában a szobrot elbontotta, kapolcsi háza kertjébe került.

---