A keszthelyi születésű Nagy Ignác (1810–1854) író, hírlapíró emléktáblája a sok elemes sorozat tagjaként ugyancsak helyet kapott a művelődési ház panteonjában.
"Apja Nagy Ignác, gr. Festetics György tiszttartója, később kamarai tisztviselő volt. Középiskolai tanulmányait Gyöngyösön, Baján, Pécsett és Budán végezte. 1829-től a pesti egyetemen tanult. 1831–48 között Budán a királyi kamara tisztviselőjeként dolgozott. Kezdetben német, később magyar nyelven írta szépirodalmi műveit. 1835-től verseket, majd a budai színház számára drámákat írt. 1835–36-ban a Rajzolatok c. divatlap, 1837–44-ig a Jelenkor munkatársa volt. 1840-ben indította el a Jelenkorban új rovatát, melyben először számolt be rendszeresen a pest-budai élet újdonságairól. Krónikáival, humoreszkjeivel, szatirikus novelláival nagy népszerűségre tett szert, ezeket többnyire Zajtay néven adta közre. Az Egyesüljünk (1839), valamint az MTA-jutalomban is részesült Az életuntak (1840) és Tisztújítás (1843) c. színműveivel aratott színpadi sikert. Magyar titkok (I–II., 1844–45) c., romantikus túlzásokkal teli regénye fokozta népszerűségét. 1848-ban fogalmazóként dolgozott a Pénzügyminisztériumban. A Pesti Hírlapba írt cikkei miatt bujkált Soroksáron, csak a szabadságharc bukása után tért vissza Pestre. Az osztrák hatóságoktól lapalapítási engedélyt kapott. 1849-ben megindította a Hölgyfutár c. szépirodalmi lapot. 1839–43-ban a Színműtár, 1843–46-ban a Külf. Regénytár, 1844–46-ban az Új külf. regénytár c. sorozatot szerkesztette. Kis Pál álnéven is jelentek meg írásai..." ^[2]
Munkásságának színvonalát fémjelzi, a regényírás műfajának magyar megteremtőjeként tartják számon. ^[1]

---