A kengyeli polgármesteri hivatallal szembeni parkban, a Jézus szíve templom melletti térségben találjuk a település II. világháborús emlékművét ^[1]. Az obeliszk formájú emlékmű út felöli oldalán egy dombormű látható, melyen három sírkereszt látható, közülük kettőn repesztalálatos világháborús rohamsisak. Az emlékmű középső részén egy kis méretű márványtáblán olvasható: „Kegyelet az áldozatoknak 1944-45"

Az obeliszk fehér színű festése megkopott és lepergésnek is indult, s alatta a vöröses színű korábbi állapot látszik. A lábazati rész márványlapokkal burkolt. A dombormű bronzosító festése több helyen lepergett, valamint az alsó sávban lerepedt egy darab. Az emlékművön látható kerámia dombormű alkotója Varga Gábor szobrászművész ^[6]. Tőle tudtam meg, hogy amikor a domborművet készítette, csúcsdíszként egy kerámia lángnyelvet is készített. Mára ez eltűnt, letört, s csak egy kis darabja látszik. A valamikori lángnyelv elképzeléséhez, a Tiszapüspökiben is általa készített, jellegében hasonló lángnyelvet megtekinthetjük az ottani felszabadulási emlékművön (ld. kapcsolt műlap).

Az eredetileg vörös színű szovjet emlékművet ^{[2] [5]}, a rendszerváltást követően újították fel és egészítették ki domborművel. Az ismeretlen eredeti emlékműállítási és a felújítási, kiegészítési időpont hasonlítható a Tiszapüspökiben látható felszabadulási emlékműéhez (ld. kapcsolt műlap), ahol ugyancsak Varga Gábor domborművét helyezték fel.

Az emlékmű története és megjelenésének változása időrendben követhető a következő felsorolás szerint:

1948: feltételezett emlékmű-felállítás, a Tiszapüspöki emlékműhöz hasonlítva (ld. kapcsolt műlap).

1968. július: a kengyeli szovjet hősi emlékműnél a helyi úttörőcsapat tagjai láthatóak ^[2] (ld. archív-kép). Az emlékművön a vörös csillag, körülötte lépcsős talapzat, a kis oszlopok és egy 1971. évi cikkben ^[5] jelzett piros színű az obeliszk.

1995. évi fénykép: fehér színre átfestetten látható az emlékmű, háromlépcsős beton talapzaton, előtte négy kis díszített oszlopocska, mögötte bokorsor félkörben, dombormű és lábazati burkolat nélkül. A vörös-csillag eltűnt, a márványtábla bizonyára új ^[3] (ld. archív-kép).

1995 után készült másik fénykép: ezen a látható állapot az előzőhöz hasonló, a fehér festés kezdődő lekopásával, s alatta megkopott vörös színű felület előbukkanásával ^[1] (ld. archív-kép).

2002: feltételezett felújítás-kiegészítés időpontja, a Tiszapüspöki felszabadulási emlékműhöz hasonlítva (ld. kapcsolt műlap)

2009. évi fénykép: a felújított és domborművel kiegészített obeliszk, térköves burkolaton áll. A láng csúcsdíszből egy maradék rész látható, a lábazat burkolattal kiegészített. Eltűnt a körülölelő bokorsor, helyette jukka-sor látható a füvesített területen. Eltűnt a lépcsőzetes talapzat is, emiatt megemelt lábazat készült ^[4]. (ld. archív-kép)

A 2020. áprilisban készült fényképeimen a megkopott, sérült dombormű, a lepörgő fehér festés látható, és a letörött csúcsdísz megmaradt kis darabja még látható.

Kengyel térségében, 1944. őszén súlyos harcok folytak, a település többször gazdát cserélt. E harcok során 128 szovjet, 4 román, 55 magyar és német katona vesztette itt életét, akiket a helyi temetőben temettek el ^[7]. Valószínűleg az ezt követő években, talán 1948-ban, állíthatták fel ezt az obeliszket, mint szovjet hősi emlékművet, a kor szokásait követve. Találtam egy fényképet a szovjet emlékműről a Pajtás újság 1968.09.26-i számában ^[2], és újságcikket a Szabad Föld 1971.08.08-i szám 2. oldalon ^[5], ahol megemlítik, hogy a tanácsházával szembeni parkban szerényen húzódik meg a bokrok között a piros emlékmű. Ez volt a szovjet emlékmű, ma II. világháborús emlékmű.

---