Rókus - a kópházi Búcsújáró-templom előtt - az égre tekint.
Életében Isten országát kereste tetteivel, itt tekintetével is ezt láttatja a horvát származású^[1] szobrászművész.

Rókus a tizennégy segítő szentek egyike.
A szegényeket, rászorulókat is támogató ferencesek szeretett szentje, kinek himnuszát mind a mai napig imádkozzák a gyöngyösi ferencesek. ^[2]

A szent klasszikus ábrázolását látjuk:
zarándokruhában, vándorbottal a kezében, oldalán tarisznyával és kulaccsal, rövid köpenyben, fején kalappal.
Felhúzott köpenye alatt ujjával mutatja a „fekete halál” okozta sebekkel borított lábát.
Érdemtelenül elszenvedett fogságában, hűséges kutyája a szájában hozza Rókusnak a kenyeret.

Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma szerint „az egyház hivatalosan sohasem avatta szentté…”.^[3]
A Magyar Katolikus Lexikon szerint igen: a XVI. század végén.^[2]

A szobor felirata magyarul és horvátul olvasható:
„SZENT RÓKUS IMÁDKOZZÁL ÉRTÜNK!”

A szoboravatás terveiről, majd megvalósulásáról a Kisalföld napilap számolt be, a település honlapján nem található róla adat. ^{[4] [5]}
A tér, - a rendelkezésemre álló adatok alapján a tervek ellenére még nem kapott új nevet.
Kópháza polgárai igazán büszkék lehetnek erre a szép ajándékra!

---