Sűrűn járok arra. Éppen aznap is, amikor olyan gyönyörűen sütött a nap – visszaadva a homlokzat díszítéseinek sokszínűségét. Szép emlékű a ház, gyermekkoromban gyakran céloztuk meg és mentünk át a Teréz körúti utcafrontra (vagy viszont). Átjáróház. Kérdés, miért volt annyira izgalmas akkoriban ez a praktikus megoldás?
Most olvasom: Politzer Ármin (1833-1909) ^[3] termény nagykereskedő megbízásából építették, tervezője Schmahl Henrik, építője Kauser Gyula építész volt. ^[1][2]
Miután a fotókat itthon alaposan átnéztem, a Teréz körúton szemlélődve vettem észre – méghozzá nagy örömmel –, hogy az ottani homlokzaton ugyanezek a díszítések ismétlődnek. Ill. a fák erős takarásában kis foltokban látva,, feltételeztem. Máshogy: "... a Zichy Jenő utcai homlokzat középtengelyére tükrözve az egész épület külső képe szimmetrikus. A Jókai utcai homlokzat, mindenféle másodlagosságot mellőzve, egy az egyben a körúti tükörképe." ^[1]

A homlokzat díszítményei három részre oszthatók. A legfelső szint szélén egy jellegzetes fríz húzódik, ahol a gyümölcs- és virágfüzérrel kísért, puttókat és női fejeket, címereket, pajzs-szerű elemeket ábrázoló "jelenet" ismétlődni látszik.
Természetesen meggyőző, szemet vonzó látvány a felső emelet magasságában szoborfülkében elhelyezett két gyermekfigura, valósággal kilógnak az utca fölé. Nyilvánvaló, hogy alkotója "üzent" is általuk, egyikük kezében jól láthatóan egy ma már csonka tárgy van. Ez azonban valószínűleg eltört, a másik gyerkőcnél viszont hasonló nem látszik. Mégis figyelemre méltó, valamire erősen figyel a keze felé nézve. És tessék, szájában valami csőféle (csutora?) látszik, de folytatása nincs a kéz felé!? A megfejtés elmarad, így"csak" bájos arcú gyermekek.

A kedvenc, a sarok felé a síkból kiemelkedő ún. zárterkély domborműves díszítése. Pontos megfejtés ugyan nincs, de nyilvánvaló, hogy mitológiai alakok láthatók a második emeleti erkély alsó falburkolatán. Így sellők (alsó testük halfarokban végződik), trítónok (tengeri-isten: felül ember, alsó test hal) és puttók sorakoznak fel és alkotnak egy összefüggő jelenetet. Az előoldalon pl. a középpontban egy tritón – sellők közé "szorulva" – fújja kürtjét. A mozgalmas jelenetet a sarkokon egy-egy érdekes pozícióban ábrázolt delfin osztja meg.

---