Az 1750 körül állított, műemléki védettségű^[1] Szentháromságszobor helyreállításáról, megújításáról a szobor talapzatának feliratai is beszámolnak.
Azt már nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy állíttatásakor szobrok is álltak a párkányán, melyek ma már nem láthatók. Az 1950-es években készült felmérés még leírta őket.
„Magas talapzaton kettős címer A H (Abraham Handler) és ETD (Tallián Éva) kezdőbetűkkel. Római fejezetű oszlopon egymás felett a Szentháromság tagjai. Az oszlop lábánál 1896-ban erősen megújított alakok: Szent József, páduai Szent Antal, Nepomuki Szent János és Mária.”^[2]

A Szentháromság szoborcsoportja itt is az úgynevezett „Kegyelem széke” ábrázolásmódban jelenik meg, amely rendkívül elterjedt a közeli várvidéki Szentháromság-oszlopokon.
A Magyar Katolikus Lexikon így ír a „kegyelem székéről”: „kegyelem trónusa (ném. Gnadenstuhl): a Szentháromságot megjelenítő ábrázolás. (…) A 15. századtól két típusa van: az Atyaisten a kereszten tartja a halott Krisztust, vagy csak Krisztust tartja, s kettőjük között lebeg a Szentlélek galambja. (…) A trónoló Atyaisten ölében a keresztjével megjelenített Gyermek Jézus is ülhet. Ennek előképe lehet a bizánci típus, mely a trónoló Atyaistent ölében a kisméretű, de felnőtt Megváltóval mutatta.” ^[3]

A pinnyei szobron az Atyaisten a kereszten tartja Krisztust, lábuk alatt kiterjesztett szárnyú galamb képében látjuk a Szentháromság harmadik személyét, a Szentlelket.

Pünkösd nyolcadában, a pünkösdöt követő vasárnapon a Szentháromságot ünnepeljük. (Festum Trinitatis)
„Szentháromságnak életem, halálom,
S testemmel együtt lelkemet ajánlom.
Tégedet imádlak,
Mindörökkön áldlak:
Oszthatatlan Istenség,
Háromságban egy Fölség.”^[4]

---