Töttös központjában áll az 1895-ben épült római katolikus templom. Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt. A templom bejárata a keleti (azaz az utca felőli) oldalon van. A templomajtótól jobb kéz felé van az I. világháborús emlékmű, és külön a II. világháborús emlékmű.

A I. világháborús emlékmű és a templom között van még egy harmadik alkotás: egy talapzaton álló egész alakos szobor. A fiatal és erős férfi egy botot tart a jobb kezében: Szent Kristófot látjuk itt. Bal kezében, a vállához tartva a kisfiú Jézust viszi. Amint a legendájában olvasható:

"A remete végül így szólt: „Ismered ezt és ezt a folyót, melyen veszélyben forog, aki csak átkel rajta, és sokan bele is vesznek?” Kristóf így válaszolt: „Ismerem.” Erre a remete: „Mivel hatalmas termetű vagy és jó erős, ha letelepednél a folyó mellett és mindenkit átvinnél rajta, ez igen kedves lenne Krisztus királynak, akit szolgálni akarsz. Remélem, hogy ott meg is mutatkozik neked.” Kristóf ekkor azt mondta: „Erre valóban képes vagyok, e szolgálatra elszegődöm hozzá.”
Oda is ért a mondott folyóhoz, és a partján egy kalyibát épített magának. Bot gyanánt egy rudat fogott a kezébe, erre támaszkodott a vízben, és mindenkit készségesen általvitt. Sok nap eltelt már, mikor egyszer a kunyhóban pihenvén, egy fiúcska hangját hallotta, amint őt hívja, mondván: „Kristóf, gyere ki, és vigyél át engem!” Kristóf felriadván kiszaladt, de senkit nem talált. Visszatért a kunyhóba, de ismét hallotta az előbbi hívó hangot. Ismét kiszaladt, de most sem talált senkit. Amikor harmadszor is kiment a hang hívására, egy kisfiút pillantott meg a folyó partján, aki nagyon kérte, hogy vigye át a túlsó partra. Kristóf a vállára emelte a fiúcskát, és botját a kezébe fogva a folyóba lépett, hogy átkeljen.
Íme, a folyó vize egyszer csak emelkedni kezdett, a fiúcska meg nehéz lett, mint az ólom. Ahogy ment előre, úgy nőttek a hullámok, és a gyermek egyre elviselhetetlenebbül nyomta a vállát. Kristófot nagy szorongás fogta el, mert látta, hogy veszélybe kerültek. Amikor végre nagy nehezen átgázolt a folyón, letette a fiút a földre, és azt mondta neki: „Nagy veszélybe sodortál engem, te fiú, olyan nehéz voltál, hogy ha az egész világot magamra veszem, az sem lehet súlyosabb.” A fiú azt felelte neki: „Ne csodáld, Kristóf, mert nemcsak az egész világ terhét cipelted a válladon, hanem azt is, aki a világot teremtette. Én vagyok Krisztus, a te Királyod, nekem szolgálsz ezzel a munkával."

A szobor régi, valamikor élénk színekkel volt festve. Kőanyagát is kopottá tették az időjárási hatások. A szobor alatti talapzatra ezt a feliratot vésték: FELÚJÍTTATTA KROPP SEBESTYÉN ÉS CSALÁDJA 1993.

---