Ez itt a közkedvelt kis alkotás. Legalábbis többen felfedeztük már, elsőként András még 2010-ben. Akkor több társával egy műlapra került, ezzel már akkor is kicsit feldúlva a kedélyeket. Szépen, sorban választom le az egyes alkotásokat.
Hogy miért most? Tematikus hetet tartok, a téma: állatok így, vagy úgy. Nem beszélve, hogy amúgy is folyamatban van a feladat, lassan közelítve az ideális állapothoz.
Az 1955 és 1959 között épült szoci-reál stílusú Kerepesi úti lakótelepen gyakoriak a hasonló domborművek. A lakótelepről: "Védett a beépítési mód, az épülettömegek, az eredeti homlokzatok és a társművészalkotások: a reliefek és a szobrok." ^[1]
Kivételes a dombormű, mivel "irodalma" ugyan nincs, a KMML-cikk is csak összefoglalóan említi Szandai adatlapján a domborműveket és a helyet, de rajta van a többek által felfedezett szignó, vagyis a szerzőség egyértelmű.
A cím örökség, még András adta, nem láttam okát változtatni.
Kis bokrocska jobbról, egy szép szál virág balról keretezi a kedves jelenetet. A fiú kantáron vezeti a dús tőgyű, szelíd kecskét. Mit mondjak, bájos szakálla van!. A cél ismeretlen. De mégis, az ifjonc szembefordul az állattal. Ahogy nézem, városi gyermek a Kerepesi útról, minden vágya a kecske barátságát elnyerni. Megértem, én sem tettem volna másképp, ha időben járok arra.

---