Nagykozár r. k. temploma Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt. A templom bejáratával szemben egy Mária-szobor áll.
Szűz Mária egész alakos szobrát művészi módon alkották. Finom, kecses nőalak. Kezeit széttárja, és felfelé tartja. Fiatal arcával is felfelé tekint. Mozgalmasan fodros ruházata földig ér.
A szobor egy félgömb alakú glóbuszon áll. Azon egy kígyó tekereg, azt Mária bal lába tapossa. A jobb láb pedig egy holdsarlón pihen.

A szobor alján, a bal lábfej alatt ott van az évszám és az alkotói névaláírás. Sajnos a kiolvasása nehezen ment. Az évszám a biztosabb: 1891. A név bizonytalanabb: egy határozott S betűvel kezdődik, de a további betűk nekem nem adtak értelmes szöveget. Ády volt szíves segíteni és megoldotta, hogy az írás ez: Szécsi A. Vagyis Szécsi Antal szobrász az alkotó, aki 1856-tól 1904-ig élt.

A szobor nem kőből faragott, hanem megformázott és kiégetett kőanyagú. Ilyen nagyméretű szobor, ennyire művészien megkomponálva: komoly művészi háttérrel és gyári előállítással lehetséges csak. Különösen 1891-ben. Nagykozárhoz legközelebb ilyen alkotóhelyként a pécsi Zsolnay-gyár létezett, létezik - látástávolságra, légvonalban 5 kilométernyire.

A szobor történetével kapcsolatban értékes adatokat kaptam 2020 decemberében dr. Szieberth Istvántól.

A Szűz Mária szobrot valóban Szécsi Antal formázta 1891-ben a pécsi Zsolnay-gyárban. Az akkoriban épülő Budapesti Országház épületének díszítésére szánták. [Az épület felépítésére 1880-ban alkottak törvényt, 1881-ben írtak ki tervpályázatot, 1883-ban hirdettek győztes tervet. 1885-ben kezdődött az építkezés. Az épületet 1894-ben felavatták, de csak 1902-ben költözött ide az országgyűlés. Az építkezés befejezése 1904-ig húzódott. A szobor 1891-es alkotása beleillik ebbe a kronológiába.] Azonban ez a Szűz Mária-szobor nem került Budapestre, valami okból a Zsolnay-gyár raktárában maradt.

A szobrot Szieberth István nagykozári földbirtokos az 1940-es években a pécsi gyártól megvásárolta, s a családi ház kertjében helyezte el. 1949-ben a Szieberth-családtól elvették birtokaikat, és Nagykozár elhagyására kényszerítették a család tagjait, s a faluba csak évtizedek múltán – többszörös kényszerlakóhely és - munkahely kijelölést követően - térhettek vissza.
A kitelepítettek családi házába a szocialista nagyüzem irodáit költöztették, a telken álló Mária-szobor sem maradhatott sokáig a kertben. A kozáriak összefogásával a szobrot átvitték az 1786-ban épült templom elé, így 1965 óta az új, a mai helyén áll a szobor. (Akkor itt még nem állt szobor, így Mária szobrának talapzat kellett. A II. világháborúig a községi temetőben talapzaton állt egy Krisztus-szobor. Az „ideológiailag képzett” fölszabadítók a Krisztus szobrát megsemmisítették, csak a talapzat maradt meg. Ezt vitték át a templom elé, erre került Szűz Mária szobra.)

Teltek az évtizedek. A Szieberth családtagok és leszármazottjaik visszatérhettek Nagykozárba. 2017-ben dr. Szieberth István húga, Szieberth Judit restauráltatta a szobrot.

Szűz Mária szobrának idetelepítésének 55-dik évfordulójára emlékezve, 2020. december 8-án ünnepséget szervezett Baron Mária. Ezen részt vett a helyi plébános, a nagykozári polgármester, családtagok, helyi emlékezők. Az ugyancsak meghívott Szieberth István ünnepi beszédében mondott köszönetet a nagykozáriaknak, hogy megőrizték és pártfogásukba vették a család egykori szobrát, amit most felajánlott Nagykozár lakosainak. Közölte: "Örömmel jelenthetem, hogy a tegnapi napon Polgármester úr elfogadta indítványomat, hogy a szobor állagának-, környezetének megóvására, javítására állítsunk föl egy védnöki testületet."

---