Igen jó szokás, Zugló, így Herminamező lakóházainak nagy részét táblával látták el, ami a legfőbb tudnivalókat tartalmazza. Itt is van (a Herminamező utcai oldalon elhelyezve): "Az art deco stílusú ikerházat Goór Lajosné, Wabitsch Lujza, a két világháború közötti mondén szórakoztatóipar nagyasszonya építtette 1929-ben. Tervező Vágó László. Zugló védett építészeti öröksége." ^[1]
Kis keveredés van a tervező személye körül. A Herminamezőről szóló könyv szerint a tervező Spiegel Frigyes és Márkus Géza ^[3], míg a máshol (hivatkozva a Zuglói lexikon 1998-as kiadására) : "... A terveket Vágó Béla készítette. A kivitelezésre az 1920-as években került sor Spiegel Frigyes, Márkus Géza, Lipták Pál, Vágó László építészek és Lencs István építőmester közreműködésével." ^[2] Így most kicsit tanácstalan vagyok, de nem elkeseredett, mert úgy látom, a Vágó fivérek egyike a "tettes", ami önmagában garancia, ami az épületet illeti. Az pedig egyáltalán nem meglepő, hogy a homlokzaton lévő domborműve(k) alkotóját nem jegyzik. A ház sarkain lévő finom mintázatú díszítményeket itt nem említem, legfeljebb a jelzett funkcióra utaló maszkokat (hagyomány szerint egy nevetésre álló és egy legörbülő szájú, fürtös hajú arcot formált az ismeretlen mester).
A cím szerint a műlap témája a szárnyas puttó és az ő szépséges oroszlánja. Ebből azonban kettő is van (hihetetlen, hogy ezért visszamentem, ti. ráéreztem, hogy a külső homlokzaton lévő alkotás nem lehet egyke és a szimmetria jegyében meg is találtam párját az udvari homlokzaton – még inkább fényképezhetetlen).
Kerestem-kutattam az üzenetet és a lehetséges összefüggést az egykori funkció szerinti, a "mondén szórakoztatóipar" háza bizonyára beszédes szimbolikáját. A kis puttó kezében lévő hárfa, amit ügyesen támaszt meg a vadállat sörényén, természetesen az egykori mulató "profiljára" utalhat. Az oroszlán általában az erőt, hatalmat szimbolizálja, de ez itt inkább egy fricska, hiszen a kis szárnyas alak irányítja az "állatok királyát".
"A vadállatot szelídítő puttó ábrázolása nem egyedi, hiszen az elmúlt évszázadok, sőt, a XIX. és kora XX. század művészetében számos hasonlóra bukkanhatunk..." – írja Vincze Miklós a kapcsolt lapon, ahol egy nagyon hasonló motívum ragadta meg figyelmét, ami Körmendi-Frim Jenő szobrászművész műterme falát díszíti. Én ezt nem tudom és – bár több is fellelhető – a ott bemutatott egyetlen példa nem is feltétlen győz meg.
Gyanítom, a két alkotás mégis a "mondén", másrészt a bohém környezet bizonyos értelmű egybecsengésére utal. A motívum lényegében azonos, míg a megfogalmazás eltér.

---