Kettős avatás volt a keszthelyi Goldmark Károly Művelődési Ház panteonjában 1983. december 15-én ^[2] Kacsóh Pongrác emléktábláját Petőfiné Szendrei Júlia táblájával egy napon helyezték el, az avatóbeszédet az akkori tanácselnök-helyettes mondta.
Szendrey Júlia (1828–1868) Keszthelyen, Újmajorban született. Édesapja a Festetics uradalom gazdatisztje volt. Sokan tudják róla, hogy Petőfi Sándor, "a lánglelkű költő" felesége és múzsája volt, kevésbé, hogy ő maga is írt, költő, író, műfordító volt. Külön meg kell említeni naplóját, amit lánykoráról, majd később két házasságáról vezetett és amiről azt lehet olvasni, minden jel szerint kiadásra szánt. ^[4] Az ebben olvasható feljegyzések alapján azt is tudni lehet, nem hűtlenségből "hagyta el az özvegyi fátylat" .
"A rendkívüli irodalomtörténeti értékkel rendelkező kéziratok végül csak 1925-ben kerültek elő, Mikes Lajos tette azokat közzé három évvel később. „Naponként árvább” címmel 2016-ban jelent meg Szendrey Júlia leánykorától haláláig vezetett naplójának teljes kiadása, benne az asszony megrendítő személyes sorsával és házasságainak történetével." ^[4]
Miután elhagyta második férjét, magányosan, súlyos betegen töltötte utolsó évét, boldogtalanul halt meg.
Temetését apja intézte, a Petőfi család sírjában nyert nyugalomra. ^[4]
Az emléktáblán egy tőle származó idézet olvasható: „Nem vagyok rossz, csak nagyon, nagyon szerencsétlen”.

---