Az alkotást a tihanyi apátsághoz vezető út mellett állították fel 1972-ben. Ekkor rendezte Varga Imre szobrászművész tihanyi gyűjteményes kiállítását és ez alkalmából készült a szobor, amit Tihanynak ajándékozott. A modern, bazaltból és krómacél lemezekből készített szobor I. András királyt, a tihanyi apátság alapítóját ábrázolja. A szinte absztrakt alkotás nagyon érdekes látványt nyújtott a több száz éves templom előtt.
Az ezredforduló környékén felújították a kolostort és az utat, ekkor statikai okok miatt áthelyezték a szobrot az apátsággal szembeni lépcső mellé. Ott kevésbé hangsúlyos eldugottabb helyet kapott. A művésznek nem is tetszett az áthelyezés.

"Szokatlan szobor áll a tihanyi apátság előtt. Vaskos, emberalakra emlékeztető sziklatömb, felső részén szélfújta palástot idéző, fénylő, hajlított lemez, a lemez fölött egy kisebb kő, rajta aranyosan csillogó korona. A lemez-palástból arany jogar és királyi alma nyúlik ki alul. A szobor címe: Az alapító. A tihanyi apátságot 1055-ben alapította I. András, Árpád-házi király. Az egykori apátság épülete ma múzeum: ebben a múzeumban rendezték meg idén Varga Imre szobrászművész kiállítását.
„Az alapító” — Tihany tiszteletére és a kiállítás alkalmából készült el.
A látogatók egy része értetlenül áll a szobor előtt.
Vajon szobornak, művészi alkotásnak tekinthető-e egy szinte megmunkálatlan, durván faragott kő tömb? Vajon azok a hajlított fémlemezek szoborrá teszik-e?
Lehet, hogy még nyáron — vagy később — te is ellátogatsz Tihanyba. Elmondom tehát: miért szobor szerintem, miért nagyszerű művészi alkotás, miért szép „Az alapító”. Minden színnek van hangulata. A világoszöld megnyugtat, a kék hideg, a vörös meleg. Az anyagoknak is van hatása az emberre. A puha bársony, a rideg kő, az omladékony gipsz és a kemény márvány más más képzeteket kelt.
Varga Imre úgy is ábrázolhatta volna András királyt, hogy a márványtömbön a legapróbb részletekig kifaragja a dúsan hímzett ruha minden redőzetét, a szakáll és bajusz minden szálát. Elgyönyörködhetnénk az arcvonásokban is.
Igen ... de igaziak lennének-e ezek a vonások? Hiszen a tizenegyedik századból nem maradtak fönn fényképfelvételek! Az a néhány rajz, festmény, díszes betűrajz — iniciálé —, ami a királyt ábrázolja, több évtizeddel vagy évszázaddal később készült. Az Árpádok korából származó szobrok, faragványok megtöredeztek, szétmállottak, azokon bizony élő emberfia nem fedez föl útmutató vonásokat.
Varga Imre szobra éppen ezért művészi — mert igaz. Az elmúlt századokat is érzékelteti. Az időt, amely szétmosta a figura vonásait. És érzékelteti benne mindazt, ami maradandó: a minden emberben megtalálható formát, a királyi hatalom öröklődő jelvényeit, a koronát, a jogart, az országalmát.
Amit csak az ő képzelete adhatott volna hozzá: az egyéni vonásokat, azt kihagyta. Azt a nézőre bízza.
A modem szobrok egyébként is sok mindent bíznak a néző képzeletére, sőt: műveltségére...." ^[1]

---