Nemrégiben éppen csak elsiklottam a Kálmán Imre utcában, ahol több ház homlokzatát néztem ki magamnak. Idő nem volt megállni – máshogy mondva maszkban fotózni nem kellemes –, így visszamentem. Az egyik megjegyzett épülettel szemben (erről egyelőre adatokat nem találtam) "grátisz" vettem észre ezt a szecessziós stílust képviselő házat. Kerestem, találtam – bár túl sok konkrétumot nem tudtam meg.
Jónás Dávid építész "saját beruházása", aki egyben tervezője is az épületnek, elkészülésének éve nem ismert – írja a Szecessziós Magazinhoz tartozó gyűjtemény az épületre vonatkozó oldalán.
Jónás Dávid neve nekem eddig ismeretlen volt, most kevés életrajzi adatot is találtam róla.

Az épület díszítése főképp az erkély domborműveire összpontosul. Két oldalt két-két nőalak látszik, egyikük a fal felé fordul – mint egy szomorú, talán síró asszony, a másik az erkély sarkánál az utca felé néz. Előzőnek arca nem látszik (egyiknek szinte nincs is), az előre nézők fennkölt arckifejezéssel állnak helyükön. A két-két páros beállítása azonos, de kidolgozásukban jól láthatók az eltérések. A ruházat lenge, földig érő, lepelszerű. A befelé forduló hölgyek kontyot viselnek, az elől állók kibontott hajjal állnak, szinte lebegnek. Az erkély középrészén virágokat láthatunk, két szélen szív-forma közepén, bokorszerű növények között. Itt-ott finom kiegészítésként további virágcsokrokat is megfigyelhetünk.
A domborművek nincsenek jó állapotban. Repedések láthatók rajtuk, részint talán a több rétegben felvitt festékréteg sérülései. Nagyon érdekes mégis az a nőalak, akit a borítóképen is látni lehet. A repedések kombinálva az idő okán kicsit elfolyt arcvonásokkal, fátyol hatását keltik addig, amíg a szemlélő jobban meg nem nézi. A nyakánál a jól látható repedezéseken azonban nincs szépíteni való, a domborművek állapota nyugtalanító.

---