A nagykanizsai Erkel Ferenc Művelődési Ház homlokzatán került elhelyezésre 1967-ben Bálits Kálmán nagykanizsai művész alkotása. A festő- és szobrászművész 1963-ban költözött vissza Nagykanizsára és az ottani Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban (DKG) dolgozott nyugdíjazásáig. A gépgyár akkori igazgatója, Kállai Sándor biztosított helyet számára a vállalat kultúrházának (Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Ház) alagsorában.

"Bálits Kálmán az Erkel művelődési házban kialakított műtermében dolgozott. A helyiség tulajdonképpen a pincében volt, azonban - természetesen Kálmán révén - a szárnyaikat bontogató kanizsai képzőművészeknek fontos találkozóhelyük volt. Itt lehetett tőle tanulni, lehetett vele beszélgetni, lehetett közösen alkotni.

1967-ben készült el a „Munkát végzők” című mozaikja, amely először - és sokáig - éppen az Erkel falán volt látható. A kép négy társalkotó - Hersits József, Varga István, Hegyi István kőműves és Horváth István asztalos - nevét is őrzi az utókornak.

A mű a 60-as évek társadalmi berendezkedését, világképét tükrözi. Egy családmodellt ábrázol: két dolgozó fúrómunkást, egy mérnököt, egy olvasó embert, egy gyermekét kezében tartó édesanyát, valamint két táncoló nőt. Az eredeti terveken - a sportot szimbolizálva, amely szintén oly közel állt Kálmánhoz - két labdarúgó is szerepelt, ám az nem fért fel az Erkel homlokzatára.

Pontosan 40 esztendővel később, 2007-ben - éppen a művész halálának 15. évfordulóján - a mozaik újjáavatására került sor. A DKG ugyanis eladta a művelődési házat, de ragaszkodott a közkedvelt alkotáshoz, így a kép a cég egészségügyi épületének homlokzatára került át. A mozaik tulajdonképpen „hazatért”, hiszen Kálmán 27 évet, életének csaknem a felét a gépgyárban töltötte. Baranyai Balázs herendi porcelánkészítő vezette az áthelyezési munkálatokat, aki szerint a - vélhetően beltéri csempékből készült - mozaik még 20-30 esztendőt mindenképpen kibír - megőrizve ezzel továbbra is a művész eszmeiségét.

Az avató ünnepségen Bálits Károly, aki testvére emlékét és hagyatékát példásan ápolja, a következőket mondta: Külön köszönet illeti Mádé Károlyt és Szabó Józsefet, hogy nem hagyták veszni azt a munkát, amit az öcsém negyven évvel ezelőtt csinált.”^[1]

---