A széttárt szárnyú, szecessziós köntösbe öltözött angyal belatini Braun József (1824–1903) és családja síremlékét díszíti. Alkotója Sződy Szilárd. ^[1] Ennyi, ami szerepel a Budapesti Negyed gyűjteményében.

A 2018-ban kiadott Nemzeti nagylétünk nagy temetője, javított és kiegészített jegyzék kicsit több információt tartalmaz. Így megtudható, az itt nyugvó családfő pezsgőgyáros volt. Apósa: Wágner Dániel, gyógyszerész, fia, aki már a nemesi címet vezetéknévként viselte: Belatiny Artúr (gyáros). 1912-ig a családi emlék a bal 400-as jelű sírhelyen volt, majd exhumálás után került jelenlegi helyére, míg a síremlék 1918-ban készült.

A sírban nyugvó Braun Rudolf későbbi generációhoz tartozó családtag oldalán a véset megemlékezik arról a kér gyermekről, akik nyilván a családhoz tartoztak, de idegenben hunytak el.
A család meglehetősen kiterjedt, az interneten keresve legalábbis elég sok találat volt.. Érdemi információt (a fentieken felül) nem sokat találtam, pontosabban Belatiny Artúrról (1903-ig Braun), aki "pezsgőgyáros és bornagykereskedő, az Országos Központi Mintapince főbizományosa" volt, többet ^[3], ő azonban nem ebben a síremlékben, sőt nem a Fiumai úti Sírkertben nyugszik.

Magáról, a síremlékről semmiféle leírást nem találtam. Annyi biztos, hogy az árkádsoron gazdag családok váltottak sírhelyet. Ez a síremlék nekem ezt juttatja az eszembe. Az angyal kicsit hivalkodó, "korabeli" öltözékben picit idegen hatást kelt a síremlék felett, mögötte lévő kereszt alig észrevehető Tekintete átható, szomorúságot nem igazán látok benne.
Általában igaz, a temetői művészetnek nincs irodalma. Szívesen olvasnék egy korabeli leírást/kritikát erről az alkotásról is.

---