Varasd, a trianoni békediktátumig vármegyeszékhely volt.
A Szentháromság-oszlop azon kevés varasdi, századokat megélt szobor közé tartozik, ahol felirat segíti az állíttatás azonosítását, stb.
Talapzatán kétnyelvű a szöveg, latin és horvát.
Latinul az állíttatás körülményei, az évszáma és az állíttató neve: Pestis sújtotta időben, 1682. / Barbara Sitomersky.
„1682-ben a pestis újabb hulláma tört rá Varasd környékére, ezúttal Stájerországból.”^[1]
Horvátul a felújítások időpontja: 1841, 1878, 2001.
A környéken, sok helyen, itt is bádogtetővel védik az időjárás viszontagságai ellen, ám, hogy ez szélviharokban mennyire gyengítheti a szobor stabilitását, ezt egyenként lehetne vizsgálni. Az oszlopon több mély repedés van.
A Szentháromság a felhők között ábrázolt.
Az Atya hármas koronával, szakállasan, amint a Fiút a kereszten kezében tartja.
„A Szentháromság ábrázolása (minden más témánál inkább) csak megközelítően, szimbolikus eszközökkel lehetséges, s így is szinte megoldhatatlan feladat a képzőművészet számára, mert egyszerre kell láthatóvá tennie az egységet és a háromságot. (…)” ^[2]
Típusát tekintve: „Gottvater Pieta”- amely átmenet a Pieták és a Szentháromság-szobrok között. Ebben az esetben hiányzik a Szentlelket szimbolizáló elem, pl. a galamb.^[3]

---