Nemrég Békéscsabán is jártam. Ebben persze nincs semmi meglepő. Meglepődve én voltam, amikor új, eddig még fel nem töltött alkotásra találtam a városban. Főleg, véletlenül...
Nemrég feltűnt, hogy ott is áll egy Szent László-szobor, Jaminában. Persze tudtam, de valahogy túl messzinek tűnt az a pont, ahol a templom is áll. Végül az útvonal tervező győzött meg, hogy nincs is az olyan messze (20-25 perc a vasútállomástól). Persze, hőség, tűző napon séta...
Nagy elkeseredésünkben, hogy nem tudtunk bemenni a templomba, a szokottnál is figyelmesebben néztem szét a szűkebb környezetben. A templommal majdnem szemben áll az orvosi rendelő, a gyógyszertár meg a rendelővel szemben.
Az épület sarkánál, a magasban, a ferde tetőn láttam meg, az első ránézésre is különleges cégért. Mivel érdeklődő vagyok, már mentem is be, és kérdeztem. Épp ott volt a tulajdonos asszony, mondta, hogy most nem emlékszik, de ha adok elérhetőséget, megírja nekem. A Marsal az ő családneve, és amikor a Patika megnyílt 1996-ban keresett egy szobrászt, vagy ötvöst, aki elkészíti a cégért. Jött is a telefon egy óra múlva, hogy megtalálta a patika nyitásánál keletkezett irathalmazban a képzőművész nevét.
Ez a vállalkozó volt Keisz Gellért. Ő Ukrajnában, Aknaszlatinán született, 1960-ban. Akkortájt költözhetett át Magyarországra, és (talán) ez volt az első köztéri alkotása az országban. Mindenesetre akkor, 1996-ban jegyezték be azt a cégét, melyet ő alapított, és gyógyszertárak felszerelésével, berendezésével foglalkozik, azóta is: https://www.patikatervezes.hu/elerhetoseg/
1979-ben végzett az Ungvári Iparművészeti Szakiskola fémműves szakán. Életrajza: https://reveszimretarsasag.hu/alkoto/14/keisz-gellert

Bevallom, az alkotó neve nekem teljesen ismeretlen volt, és a patikusasszonyt nem akartam elkeseríteni, hogy egy ismeretlen művészt bízott meg anno. Mindenkinek el kell kezdeni valahogy a művészetét, tevékenységeit...

Végül is, a kifejező, egyszerű, de mégiscsak szép cégér már 24 éve ott látható, a patika sarkánál, a tetőn. A nagy M betűben a patikákban használatos mérőeszközből egy kígyó feje látszik ki. Elől a Marsal név volt eredetileg vörösréz, az mára a bronzhoz hasonló színűre oxidálódott.

---