Ez az a ház, amit a domborművet meglátva a Lázár utca 14. szerint azonosítottam. Déry Attila topográfiája azonban ezt a címet nem jegyzi. A védettséget (minden más adat nélkül) regisztráló önkormányzati rendelet révén derült ki, hogy az épület átjáró, ^[1][2] én meg éppen a hátsó, az Operaház mögötti kapura figyeltem fel. (Az Ó utcai bejáratot még szemlézni kell, hiszen akár ott is lehet számunkra érdekes. Egyszer arra is elmegyek.)
Déry Attila az Ó utcai címen jegyez néhány részinformációt, de ezeket jórészt bizonytalannak érzem. Remélhetőleg az építés éve biztos, az építész egy korábban élt tervező "utódja". ^[2]
Maga az épület igen kiegyensúlyozott, a szinteken alkóvokkal, itt-ott finom mintájú kovácsoltvas korláttal. A homlokzaton különösebb épületdíszítő elem nincs, de a kapu felett egy dombormű vonzza a tekintetet. Elmélyült felolvasás folyik – valószínűleg komoly témában. Középen egy bubifrizurás fiú tartja ölében a könyvet, olvas. Két oldalán a közönség nem más, mint két, azonos fajtához tartozó kutya, fejüket leszegve hallgatják. Komoly, kissé öregedő kutyusok, bőrük már redőzik, bordáik is kilátszik. Pofázmányukon ráncok, szomorú együttérzéssel, mozdulatlanul figyelnek koravénnek tűnő gazdijukra.

---