A felsőháromszéki Torja nagyközség máig legjelesebb szülötte Báró Apor Péter (1676-1752) történetíró, erdélyi főnemes. Születésének 335. évfordulóján, nem messze a híres székely nemesi család az Aporok ősi fészkétől, a kastélyuk és a Szent Miklós római katolikus templom közötti részen avatták fel az itt bemutatott mellszobrát. A szobor gipszváltozatát Miholcsa József még az 1990-es évek vége felé elkészítette és ez az akkoriban restaurált Apor kastély előterében állították ki. 2011-ben a marosvásárhelyi Cubi Metal Kft.-nél öntötték bronzba (ez jelezve van a szobor hátoldalán).
Apor Péter Torjáról Kolozsvárra került tanulni, majd Nagyszombaton folytatta tanulmányait. A Habsburg-ház híve volt, 1699-ben Küküllő főispánja majd 1708-ban Háromszék főkirálybírája lett. A Rákóczi-szabadságharcban nem vett részt, 1713-ban bárói rangot kapott a császári hűségéért. Magyar és latin nyelvű munkái nagy értékű művelődéstörténeti források, különösen a Metamorphosis Transylvaniae (Erdély változása) mely 1736-ban keletkezett. Ebben részletesen taglalja - mai szóhasználattal éleslátású néprajzosként, illetve szociológusként - Erdély akkori (a reneszánsz ízlésből a barokk fele) átalakuló szokásait, rendi változásait el egészen a házak-, kastélyok berendezését illetően, a divat, a morális kérdések változásáig. A művet az akkor használatos latin nyelvtől eltérően anyanyelvén, magyarul írta (de így is sok, nyelvújítás előtti latinos kifejezést használt). Annak ellenére, hogy Habsburg-párti volt, a műben Erdély független aranykorát, osztrák-német befolyás előtti korszakát írja le, bánkódva ennek letűntén. E könyve a magyar nemesi patriarkalizmus első jelentős alkotása. Több más művét versben is megírta.

---