Sopronnyék, ma Neckenmarkt a trianoni békediktátum következtében került Ausztriához.

Az Ecce Homo-oszlop egy rendkívül jó állapotban lévő alkotás, melyet 1676-ban állítottak.
Közvetlenül a Szenvedő Krisztus ábrázolás alatt, díszes keretben olvasható rajta az állíttatók neve és az évszám: „Georg Wachte und Sopfia Sein / Hausfrau-1676”

A hasáb-oszlopot látva megelevenedik, szinte a szemünk előtt játszódik Jézus Krisztus kínszenvedésének története, a passió.
Itt az evangéliumok által leírt történet képeit látjuk nagycsütörtök estétől (az utolsó vacsorától, Jézus az Olajfák-hegyén való elfogatásától) nagypéntek estig, a keresztről való levételéig.
A passiójelvények, Krisztus fegyverei (arma Christi) („A halált és a bűnt legyőző Krisztus harci eszközei a megdicsőült Krisztus hatalmi jelvényei lettek.” ^[1]
-A kehely, - amely az utolsó vacsora kelyhe, „az új és örök szövetségé…”.^[2]
-A lámpás, fáklyák- „…Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük…” ^[2] - az áruló Júdás és csapata lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve fogta el Krisztust az Olajfák hegyén.
-A kéz, amely arcul ütötte.
-Júdás erszénye, amibe a 32 ezüstpénz került.
-A szégyenkő, amihez kötözve megkorbácsolták, és
-a bíbor köpeny, melybe öltöztetve gúnyolták a katonák, de ez lehet az az egybeszőtt, varratlan köntös is, amely Jézussal együtt növekedett, amelyre a katonák „sorsot vetettek….”, értékes volta miatt nem daraboltak szét, amely Krisztus „királyi jelvénye” is.
- Az ostor, mellyel korbácsolták.
- Fogó és kalapács, - a keresztrefeszítés, és a keresztről levétel eszközei.
- Az izsóp, amivel ecettel kínálták.
- A lándzsa, mellyel megnyitották oldalát.

A passiójelvények ezen az oszlopon is kiegészülnek egy másik, viszonylag ritka ábrázolással, az oszlop alján egy koponyát látunk. Ez Ádám koponyája, amelyet a Golgotán felállított Krisztus-keresztről folyó vér „tisztára” mosott. ^[3]
„Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket őáltala a haragtól.”^[4]

---