A Corvin mozi, azaz filmpalota 1922-ben épült és – bármilyen ritkaság, a Corvin nevet minden történelmi változások közepette megtartotta. Korának legnagyobb nézőterű filmszínháza volt, 1200 férőhellyel és – tekintettel arra, hogy akkor még csak a némafilmek vetítésére volt lehetőség, 32 tagú zenekar állt rendelkezésre.
Természetesen a technika fejlődésével számtalanszor volt szükség modernizálásra, átépítésekre. De a mai napig maradt "a" Corvin". ^[2]
A most idézett könyv is azt állítja, hogy a mozi díszítései Róna József nevéhez köthetők. Nemrégiben azonban kezembe akadt egy írás, ami a domborművek alkotójaként Greff Lajost jelölte meg. Ezt én nem is hittem igazán, sajnos, az írást el is kevertem, bár sajnálom. Aztán böngészgettem Medvey könyvét (újfent) és rátaláltam újra az infóra, az idős és a fiatal művész együtt készítették az alkotásokat. ^[1] Mivel a Medvey-féle kiadvány időben jóval közelebb áll a készítés évszámához, úgy gondolom, nagyobb biztonsággal támaszkodhatunk rá. Életszerű, hogy az idő elmosta a kevésbé ismert nevet, a "vivő" név Róna Józsefé maradt fenn.
A dombormű jelenete egy történelmi eseményt foglal össze. Mátyás 1485-ben előbb kiéheztette, majd bevette Bécs városát, megadásra kényszerítette, majd székhelyét is ide helyezte át, mint ahogy itt is halt meg. Mindezek előzményeit, lefolyását olvasmányosan írja le a 24.hu cikke ^[3]
A jelenet sokat mondó. Mátyás büszkén, királyhoz méltón üli meg lovát, amikor Bécsbe érkezik. Ló és lovasa átgázol egy osztrák védőn, ezzel is érzékeltetve, hogy azért véráldozat is volt. A háttérben Mátyás hű emberei, vele szemben a "legyőzöttek",. Így levett kalappal, kezét a megadás jeleként mellére szorító nemes és emberei. Előttük, vagyis a lován érkező király előtt egy alázatos polgár térdre ereszkedve nyújtja át a a város kulcsát.

---