A KMML szócikke leírja a festőként végzett művész tanulmányait, pályája kezdetét, pontosabban annak első másfél évtizedét. Azzal az utalással ér véget, amikor megtalálja ma jellemző művészetének legfőbb irányvonalát: "A maszkok mellett kollázsokkal, fakorongokkal és betonszobrokkal is kísérletezik." ^[1]

A művész honlapján olvasható nyilatkozat éppen innen indít. "A beton régóta az építőipar eszköze, s mint ilyen, az élettelenség, az uniformizáltság szimbóluma. Szobraimmal megpróbálom leválasztani ezt a betonhoz köthető, belénk rögzült ipari jelentést, és levegős, festett, színes - velük született nehézkességüktől megfosztott - áttetsző és könnyed szobrokat készítek.
Miközben a szobrok megtartják a beton időjárás-ellenálló tulajdonságát, az adalékanyagoknak köszönhetően öntés közben annyira könnyen formálhatóvá válnak, hogy az öntőforma legapróbb részleteit is visszaadják.
Ez ad lehetőséget arra, hogy nagyméretű, nehézkes anyagból készült szobraim apró részletekkel, áttörésekkel, formai játékokkal teljesen eltávolodhassanak az anyag eredeti nehézkes, lélektelen, ipari jelentésétől." ^[2] Ez tehát a ma vállalt irányvonal, ide tartozik a szoborparkban most elhelyezett alkotás, míg az elérhető alkotások fotói igazolják a jellegzetes irányt: https://csurgai.art/szobor/ Köztük megtalálható a 2004-ben készült "Ré kereső" című alkotás is: https://csurgai.art/szobor/11-re-keres/

Ugyanakkor, mint megtudtam, ez a példány az eredeti bronz változata. Ez az alkotás hű tükre a művészi hitvallásnak. Tele formai játékokkal, elhagyva anyaga minden nehézkességét. Asszimetrikus forma, mégis egységben. Laza ívek, fémes hatás, áttört forma.

---