"...Jókai Mór mellszobrát a Svábhegyen állították fel. Bár azóta több köztéri Jókai-szobor készült, ez volt mind közül az első – alig két évvel a nagy mesemondó halála után avatták fel. A Budapesti Hegyvidéki Turista Egyesület által 1906-ban alakított szoborbizottság tagja volt Glück Frigyes, Nemes Marcell, Majorossy Géza és Wellisch Alfréd. A szobor mintája Jankovits Gyula műtermében készült, s mivel a bizottság igen sikerültnek találta, nemsokára megtörtént a bronzba öntés is.
A főváros az egyesület kérésére hamarosan engedélyezte a kért közterület elfoglalását az Eötvös szálló előtt. A leleplezést 1906. szeptember 8-án, nem nagyszabású, de kegyeletes ünnepség keretében tartották. Az eseményen részt vettek a Jókai család tagjai, a volt és az akkori főpolgármester, valamint sok művész, író is. Ábrányi Emil mondott igen lelkes beszédet, s a meghívottak utána díszlakomán emlékeztek Jókaira." ^[1]

Vasárnapi Újság cikk a szobor felavatásáról. (Az archív kép szövege)
"JÓKAI SZOBRA A SVÁBHEGYEN.
Mig a Jókai hozzá méltó emlékszobrára való gyűjtés bántó lassúsággal halad, megemlékeztek róla azok, kik egyek voltak vele a magyar főváros szép környékének szeretetében. A budapestvidéki turista-egyesület állította az első szobrot Jókainak a Svábhegyen, azon a helyen, a melyet mindeneknél jobban szeretett, a hol kertészkedve figyelte a természetnek nagy és kicsiny dolgokban egyaránt csodálatos rejtelmeit a a hol munkáinak nagy részét írta. A magyar közönségnek nem kell magyarázni, mit jelentett Jókainak ez a kis svábhegyi kert, a melyről oly sokszor írt. Ezért volt kétszeresen kedves és kegyeletes gondolat a Svábhegyen állítani neki szobrot. Három más szoborral együtt áll ott az új szobor: gróf Széchenyi István, báró Eötvös József és Erzsébet királyné szobrával. — az elsőt ő dicsőítette legszínesebben a negyvenes évekből vett tárgyú regényeiben, a másikkal egy időben, együtt küzdött a magyar irodalomért, a harmadiknak kultuszát ő ápolta legnagyobb melegséggel. Nemcsak a hely, hanem a társaság is, a melybe került, illő Jókai egyéniségéhez és pályájához. A mellszobor méreteiben szerény, díszében egyszerű, de komoly, jóravaló munka. Jankovics Gyula műve, a kinek már egész sereg kisebb szobra áll a főváros közterein s egy nagyobb is: a szent Gellért szobra. A leleplezési ünnepet széppé, a legutóbbi napokban tartott országos jellegű ünnepek közt is figyelemre méltóvá tette a színhely, az alkalom, a résztvevők lelkesedése. Különösen ki kell emelni Ábrányi Emil ünnepi beszédét nemes lendülete és magvas tartalma miatt. Szépen jellemezte Jókai idealizmusát e szavakkal: Jókai a kételkedés, czinizmus, a kiábrándulás mai korában fentartja bennünk az. élet iránt való nagy és nemes illúziókat Valahányszor férfiakat vezet elénk, a kik nem ismerik a gyáva lemondást, a kik bátran szembeszállanak ezer akadálylyal, a kik válságos pillanatokban a fizikai erő rendkívüli nagyságát a lelkierő rendkívüli szépségeivel kötik össze, a kik hősökké és vértanúkká válnak hit, tudás, hazaszeretet szolgálatában: — mindannyiszor kioktat minket az igazán férfias erények tiszteletére; mindannyiszor megtanít arra, hogy hasonló helyzetekben legalább igyekezzünk megközelíteni a férfiasságnak ezt a magas talapzatra helyezett ideálját. Én a magam részéről áldom azt az írót, a ki az átlagos mértéken azért emelkedik túl, hogy az alacsonyságra hajló embert saját magával szemben magasabb mérték alkalmazására ösztönözze. Áldom azt az írót a ki a reális hűség rovására azért rajcol tökéletes embert, hogy kedvet, becsvágyat ébresszen bennünk annak az elsajátítására, a mi ebből a tökéletességből emberileg értékesíthető. Micsoda kincs az ifjúságra nézve az a sok nemes illúzió, a mit Jókai alkotásaiban fölhalmozva talál! A fiatalok tovább maradnak fiatalok, ha Jókai elbeszéléseit olvassák. Ebben a bűvös gyűrűben nem vesz erőt rajtuk a kora-érettség, a korai kiábrándulás. De az öregek is nyernek Jókain, talán még többet, mint az ifjúság. Mert az öregek megfiatalodnak, ha nehéz gond, küzdés, csalódás közepette érintkeznek a Jókai lelkéből kisugárzó örök-ifjúsággal. A koszorúk, melyeket a szobor talapzatára letettek, jellemzik Jókai pályájának s hatásának egyetemességét: a képviselőházon s az irodalmi és tudós társaságokon kezdve elküldték koszorujokat a svábhegyi hölgyek s a svábhegyi ifjúság is. A kis szobor talán emlékeztetője lesz a nemzetnek arra, hogy még tartozik egy nagyobbal: az igazi Jókai-szoborral, a mely az egész nemzet nevében, nagyságához méltón örökítse meg a költő emléket." ^[2]

---