Telnek az évek, változik a technika. Az eltelt 6 év alatt (azóta adott, sőt egyezményes a lehetőség) nem készült el az új műlap. Az alkotás monumentális, a magyar szobrászat egyik legnagyobb és jellegzetesebb művészének művét helyezték át eredeti helyéről, fosztották meg a szervesen hozzá tartozó építészeti elemtől és... kapott új jelentést ezzel.
Kerényi művészetét Rózsa Gyula korszakok szerint bontva tárgyalja. A beszédes "Betakarítás" fejezetbe (1966–1971) tartozik ez az alkotás (sajnos Rózsa – bizonyára okkal – nem tér ki részletekre). ^[1]
Korabeli lap az előkészületek kapcsán írja: "A miskolci munkásmozgalmi emlékmű hatalmas géniusza biztosan áll a lábán. Erős tagjai, súlyos alakja, törzse hallatlan biztonságot sugároznak, ahogy magasra emelt ököllel áll nyugtalanul mintázott, lengő drapériáival a szélben, egyenesen előre tartva komoly, szép fejét. Kerényi Jenőnek egyik legszebb szobra lesz ez a mű. Benne teljes harmóniába érlelődött formakultúrája, briliáns mintázókészsége és anyagformáló ereje, hogy segítségükkel kifejezhesse azt a bonyolult és összetett, érzésekkel és gondolatokkal teli mondandót, amit egy ilyen emlékműnek láttatnia kell az őt befogadó közönséggel." ^[2]
A műalkotás tehát Munkásmozgalmi emlékműnek készült, a győzelem pillanatában ábrázolva az ökölbe szorított kezét magasba tartó forradalmi alakot – a már említett "látszóbeton, égbetörő csúccsal" tervezett építészeti elemmel hátteréül. Rózsa 1967-re teszi készítését, felállításának/avatásának dátuma ismert. Talán érdekes, hogy nem közvetlen a rendszerváltozást követően történt az áthelyezés. Talán érdekes az is, hogy Miskolc városa – átértelmezve ugyan, de – megtartása mellett döntött.
Az áthelyezés hátterét a Boon cikke írja le. A felállítás helyén, a Népkertben korábban egy Országzászló-emlékmű állt, amit közadakozásból 2011-ben újra építettek. A Géniusznak költöznie kellett, így került a sportcsarnok elé, a szökőkút mellé. "...egyben új szerepkört is kap, ... a győztes sportolók dicsőségét hirdeti..." ^[3]

Kivonat a Szimbólumok lexikona szócikkéből: "A Géniusz láthatatlan, mitikus lény megtestesítője (...) a római mitológiában a görögök daimónjára emlékeztető genius a lelket képviseli, "az ember megtestesült egyéniségét, olyannak, amilyennek a világra jött"... a másik ént, a mély-ént, az igazi ént, amely védi az embert (ritkán árt neki), és ebben az értelemben egyfajta daimón. A férfi minden tettét a geniusa diktálja; a nőnél egy iuno töltötte be ugyanezt a szerepet. (...)
A géniusz megtestesítheti egy nemzet karakterét..."

---