Volt a hajdani Szepes vármegyében egy gyógyfürdő, mely már évtizedek óta csendes. Dacolva az erdő vadonjával már csak az emlékekben él, úgy hívják Fekete-hegy.
Itt gyógyult 1867-ben a nagy beteg pap-költő Tompa Mihály, és a hálás utókor itt emelte első köztéri szobrát 1889-ben.
Idővel a fürdőben lévő szobornak nyoma veszett, a szobortalapzatot benőtte a gaz.
2016-ban a Sine Metu polgári társulás a talapzatot megvásárolta és Gombaszögre szállította és megbízta Éliás Ádám fiatal kassai szobrászt az új büszt megalkotásával.
2017 májusában el is készült az agyag-pozitív és nyilvános gyűjtés indult a szobor költségeinek fedezésére.
A jó szándékú adakozók nevét az időkapszula őrzi a szobor talapzatába falazva, emlékeztetve az utókort Tompa Mihály szavaira: "Mert a boldogságra kevés csak a jelen, a múltra épül az s az emlékezeten."

Tompa Mihály születésének 200., és a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére a Gombaszögi Nyári Tábor szervezői elhatározták, hogy megmentik az enyészettől a hajdani magyar gyógyfürdő benőtt parkjában álló talapzatot. A gombaszögi völgyben újra felállították és állíttattak rá új büsztöt, amit Éliás Ádám kassai szobrász régi fényképek alapján alkotott meg.

A szürke több lépcsős 170 cm-es talapzaton középkorú költőt ábrázoló büszt 60 cm magas. A haja hullámos és oldalra fésült, jól látszik magas homloka. A szeme, mintha a távolba nézne. Bajusza és szakálla komoly külsőt kölcsönözne a szép férfiarcnak, de a mosolya meglágyítja a vonásait. Ruházatából kevés látszik. Magyaros atillát, inget és csokornyakkendőt visel.
A Felvidék erdős hegyei közt jól mutat a fehér süttői mészkő büszt. Elegáns kovácsoltvassal van körbekerítve a szoborkert, ahol gondozott levendulás illatozik.

A költő a szabadságharc bukása után, 1850-ben szimbolizáló költeményekkel szólt a nemzethez, kifejezve gyászát, erőt, bizalmat, reményt csepegtetve lelkébe. Ezen burkolt jelentésű költemények, leginkább kéziratban, országszerte, de elterjedtek (A gólyához, A madár, fiaihoz).

Tompa Mihály mind a magánélete, mind a közszereplése szomorú volt, két gyermekét is korán elveszítette, maga is beteges volt, de a szobrán, az arckifejezésén a remény, a hit, a felemelkedést váró - XlX. századi értelmiségiek előtt álló - feladatok vállalása tükröződik.

---