Püspökhatvanhoz egy érdekes kirándulás kötődik. A nagy kánikula egy napján, tűző nap kísért a pályaudvarra. Út közben gyanakodni lehetett, nem tart ez örökké, az mégis meglepett, hogy a helyi személy vonatról leszállva tócsák, vízfoltok, az eső nyomai fogadtak. Az eső után már csak ezek a tűnő nyomok... és persze felhők maradtak. Tartott ez addig, amíg felkapaszkodtam a visszafelé szállító vonatra. Ez után hazáig mindig hasonló nyomok fogadtak, úgy látszik, mentem az eső után.
A katolikus templomot elhagyva, az Aszód felé vezető főúton a legközelebbi szembetűnő helyi látnivaló ez az emlékmű volt. Csak most, a térképes bemérés kapcsán derült ki, hogy az emlékműnek hivatalos neve is van: a Trombitás (a Google tud valamit, máshol nem találtam.) Az alkotó Siklódy Lőrinc, aki számtalan hasonló témájú alkotást hozott létre: https://www.kozterkep.hu/kereses?r=1&alkoto_az=1475&alkoto=Sikl%C3%B3dy+L%C5%91rinc&p_5=1&p_83=1&kereses=Mehet
Püspökhatvan sem kerülhette el az 1914-ben kitört világháborút. Lényegében valamennyi férfit behívták. "A férfiak színe-javát Püspökhatvanból is behívták katonának. Szám szerint 200 fő vonult a Monarchia közös hadseregébe." A közvetlen következmény, az elszegényedés volt. ^[1] A négy évig tartó háború alatt (a cikk szerint 50,) az emlékmű oldalába vésett neveket figyelembe véve 52 fő hunyt el a harcokban, vagyis a behívottak több, mint negyede, míg a községi képviselő-testületi jegyzőkönyvek szerint a háborúnak látszólag nyoma sem volt, ill. csak a hadikölcsön jegyzéseket dokumentálták.
A háború hallottainak listája olvasható u.itt, ill. a névsorokról készített fotókon.
A felirat az előlapon: "Püspökhatvan hősi halottainak dicső emlékére állította a község lakossága."
Ugyanitt, lenn: "Ti, a hazának mártír katonái! / Oda adtatok mindent a HAZÁÉRT, / dicső példátok azt a szent kötelességet / rójja reánk, hogy ne nyugodjunk meg addig, / amíg SZT. István birodalmát vissza nem szerezzük. /

---