Nagy Árpád Sarródon született 1936. szeptember.15-én.
A mosonmagyaróvári sortűzben 1956.október 26-án gyomorlövés következtében halt meg^[1] húsz éves korában. Már diplomás tanítóként szeretett volna gazdász végzettséget szerezni az óvári akadémián, ezért volt részese a több száz áldozatot követelő, számára is végzetes felvonulásnak, ahol magyar zászló volt a kezében.
„Emlékszel, mikor együtt / Énekeltük a Himnusz dallamát / És mikor éltettük mind a ketten / A Hazát. / Mit kívántunk… Semmit. Csak / Független hazát. / Ezért rabolt el Téged is / Áldásul a halál…”^[2]
„Énekelve sétáltak a vesztükbe Mosonmagyaróváron.”^[3]
„A sortűz alatt állva maradt és azt kiáltotta a határőröknek: „Na mikor fogy el az ijesztő töltényetek?” Ő egy teljes sorozatot kapott.^[4]
Diáktársai éjszaka, a Hanság kis falvain át vitték haza holttestét.
Temetésére a süttöri laktanyából katonák jöttek és díszlövésekkel búcsúztatták.
Mariházy Bennó, a szentéletű eszterházi bencés atya temette el. (A forrás tévesen, Bednoként említi.)^[5]

A síremlék felirata Szent Páltól vett idézet: „Ne bánkódjatok, mint akiknek nincs reményük.”^[6]
Varga András győrszigeti (Temető u. 18.)^[7] kőfaragó készítette, Sarród Önkormányzata pályázaton nyert forrásból 2017-ben felújíttatta.
Köszönöm Borsné Sólyomfi Máriának a műlap elkészítéséhez nyújtott információkat!

---