Mikor Harangozó Mártontól megtudtam, hogy a vezsenyi Bökönyeparton is van egy alkotása, még nem gondoltam, hogy milyen érdekes történelmi ismeretekkel fogok találkozni.

Vezseny déli külterületén, a Bökönyeparton, melyet Kisdebrecen néven őrzött meg az emlékezet, egy emlékművet találhatunk, a szántás szélén. A talapzat két méter magas, kemenceformát megidéző vasbeton építmény, melyhez erősítettek egy eredeti malomkövet is. Ez utóbbi a vezsenyi lakosok mindennapi életéhez kapcsolódó szélmalmoknak állít emléket. A talapzat tetejére állítva, egy közel három méter magas faragott oszlopot láthatunk, Harangozó Márton, tiszavárkonyi fafaragó alkotását. A faoszlop, mint egy felkiáltójel, egy leégett fa megmaradt törzsét szimbolizálja. A fafaragó láthatóan megőrizte a fatörzs eredeti formáját, annak kidudorodásaival, görbületeivel együtt. Ezt a fatörzset faragta sűrűn tele a múltat megidéző formákkal, és bevésett felirataival, mintegy ismertető szöveget nyújt a látogatónak. Rajta a területen élt, jellemzően halászattal és mezőgazdasággal foglalkozó nép tevékenységét, hitvilágát, s még feltételezett arcvonásait is megörökítő faragások.

Az emlékmű Kisdebrecen népének emlékére készült, melyet felirata ismertet: „Mi az utókor emberei imádkozzunk Kisdebrecen elpusztult népéért. 2010.”

E felirat felett is olvasható egy néhány soros „üzenet” a látogató számára: „Egykor itt virágzó falu volt, most puszta föld. Tűzvész által pusztult el, de a legenda ma is él.”

Ezt az emlékművet 2010-ben készíttette Vezseny önkormányzata, mint azt az oszlopon is bevésve is olvashatjuk. Ugyanott Harangozó Márton szignója is látható, mint készítő. A 2010-ben már hosszú ideje funkcióban levő polgármester foglalkozott sokat települése történetével. Így született meg ez az emlékmű is, a megőrzött legendák alapján ezen a részen valamikor volt Kisdebrecen nevű, Vezsenyhez tartozó, és rácok által elpusztított, felégetett település népének emlékére.

Kerestem információt Kisdebrecenről. Végül hiteles információt sikerült találnom, Benedek Gyula: Szolnok megye újjátelepülése a török hódoltság után c. munkájában. Ebből megtudhatjuk, hogy „a Vezseny melletti Kisdebrecen, minden előzmény nélkül, 1710 után szerveződött községgé, majd 1735-ben viszont végképp elpusztult.” ^[1]

Mi történt? Ismereteim szerint, eddig célzottan nem kutatták Kisdebrecent. Érdeklődő olvasmányaim alapján, e település létrejötte, a török hódoltság után elnéptelenedett, sok esetben elpusztult alföldi települések, köztük a veszenyi térség, újra benépesülésével, benépesítésével függ össze. Korábban elvándorolt lakosok részben visszatértek. Talán az írások szerint 1714-ben elpusztult Vezsenyből is települtek át. Más településekről bevándoroltak ide is. Például Mezőtúrról is érkeztek, mely települést szintén neveztek Kis-Debrecennek is, református elkötelezettségük miatt. Milyen érdekes. Találtam Kis-Debrecen elnevezést máshol is. Ezek talán a lakosság református elkötelezettsége alapján felvett településnevek, utalva a református nagyvárosra, Debrecenre. ^[4]

Miért pusztult el, a szájhagyomány szerint rácok által, tűzvészben Kisdebrecen? Olvasni lehet, hogy a Rákóczi szabadságharcban, 1706-ban ezen a vidéken folyt a vezsenyi ütközet a rácokkal, melyben 93 hajdúsági kuruc veszítette életét. A Rákóczi szabadságharc után létrejött Kisdebrecen 1735. évi elpusztulása azonban nem ekkor történhetett, az inkább köthető az 1735-36. évi szerb(rác) felkeléshez, mely végig söpört a rácoktól sokat szenvedett Alföldön. ^{[2] [3]}

A területen feltárásokat folytató szolnoki Damjanich Múzeum régészei, középkori falu nyomait, egy templomot és egy házat azonosítottak be a Vezseny és Tiszajenő közti területen, a szántásban, melyről azt vélik, hogy az a török korban elpusztult. A Tisza part kissé magasabb, így az áradásoktól védett területe, Kisdebrecen feltételezett helye, minden bizonnyal kedvelt településhelynek bizonyult a történelem több korábbi időszakában is. Egy későbbi célzott feltárás még sok érdekességet rejthet. ^[5]

Vezseny település népe megőrizte Kisdebrecen létének legendáját, s a Bökönyeparti területen felállított emlékoszloppal és talapzatával emléket állítottak. A 2010-ben funkcióban levő polgármester elmesélte, hogy időnként tartanak az emlékműnél ünnepségeket, s olyankor a hatalmas faragott oszlop tetején a nemzeti lobogó leng. Ezt a külterületi határrészt most is Kisdebrecennek nevezik, olyannyira, hogy a régészeti lelőhelyek megnevezésénél is ez szerepel. ^[6]

Ezt az emlékművet csak tervezett látogatással találhatja meg az érdeklődő. A Vezseny felé vezető szolnoki úton haladva, még Vezseny előtt levő gátőrház vonalát elhagyva, szinte rögtön utána jobbra bevezet egy földút a mezőgazdasági területre. Ezen haladunk közel másfél kilométert, ott az egyenes útnak vége lesz, nekünk balra fordulva fel kell menni egy magasabb gátra, melyen jobbra haladunk közel egy kilométert, s hamarosan elénk tűnik a környezetből kimagasló faragott faoszlop. Közelebb érve, körbejárva, megtudhatjuk, illetve megnézhetjük az emlékmű részleteit.

---