Fekete István elbeszélő (Gölle, 1900. január 25.-Budapest, 1970. június 23.) az egyik legolvasottabb magyar író. Regényeiben a paraszti életet, a természet bölcs, de könyörtelen világát ábrázolja. Legismertebb ifjúsági regénye talán a Tüskevár (1957) és annak folytatása, a Téli berek (1959). Műveit számtalan nyelvre fordították le.
Dombóvárhoz az édesapja, Fekete Árpád révén kötődik, aki 1863-ban itt, az akkori faluban született, és 1889-től a közeli Göllében volt kántortanító.
Az irónak dedikált múzeumot, mely egyben a városban az első is, Bodó Imre alapító, agrármérnök, helytörténész a kettős évforduló évében, 1995-ben nyitotta meg, az író születésének 95., halálának 25. évfordulóján.
A személyes tárgyakban, kéziratokban, könyvekben, festményekben, fényképekben, és különböző dokumentumokban gazdag gyűjtemény évről évre gyarapodik.
A múzeum előzetes egyeztetés alapján látogatható. A vezetés díjtalan.
A kertben áll az író mellszobra, melyet Farkas Pál az alapító rendelésére készített el. A mészkő posztamensre erősített szobor egy alacsony tégla talapzatra került. Avatta Dr. Kanyar József, a Honismereti Szövetség akkori elnöke. Fekete István (író, 1932) és Bodó Imre leplezte le.

---