Püspökhatvan. Pest megyei község, amiről – valljuk be – korábban nem hallottam. A véletlen hozta elém és rácsodálkoztam, mert igencsak gazdag szobrok ügyében. Fafaragó táborokat rendeznek itt rendszeresen, ami Koltai László nevéhez köthető, ő itt lakik. Ennek a szobornak alkotója viszont gyakran dolgozik együtt vele, a net-en fellelt infók szerint, ő is kötődik a településhez, de a megyéhez mindenképp.
A településarculati kézikönyv említi büszkén a település szobrait, amiről aztán összegzésként annyit ír, "A község vezetősége fontosnak tartja a kulturális értékek megőrzését...." Néhány fotó ad ízelítőt, de infó kevés. ^[1]
Ezt az alkotást az „orvosi” parkban jelöli, amiben viszont a Google nem tudott segíteni. Logikával próbálkozva: az "orvosi rendelő" (ennek környéke lehet) kifejezést sem értelmezte. Ott, helyben, mégis igazolódott ez a szál, mert a főúton menve, amikor egy faragott nyíl az orvosi rendelőt jelzett és én követtem az irányt és meg is találtam a parkot, a rendelőt is, csak éppen a park nevét nem. A környéken több szobor is van, de nem biztos, hogy mindegyikre sor kerül. Érdekesek...
Az anya gyermekével az orvosi rendelővel szembeni részen, a játszótér, pontosabban az edzések céljából létrehozott elkerített rész mellett bújik meg, meglehetősen árnyas helyen. Elsőre elbizonytalanodtam a zöldes mohát látva felületén. Lehet, hogy márvány? Az alkotó honlapján azonban szerepel a felsorolásban a szobor, konkrétan mészkőt jelöl. ^[2]
A kis szobor egyrészt alkotója stílusát tükrözi az elnagyolt, durván hagyott és a simára csiszolt felületek kontrasztjával. A másik jellegzetesség a ruha, mintha hajtogatták volna. A gömbölyded alapformát megtöri a ruházat redőzete, ami csavarodva veszi körül a két alakot. Jellegzetes és meghatározó.
Az anya arca szinte csillogó fehérre csiszolt, néhány vonal határozza meg vonásait. Szorosan öleli magához kisdedét. A fejéről induló kendő borítja be mindkettőjük testét, a gyermeknek éppen csak a feje látszik. Bensőséges kapcsolat, védettség, nyugalom.

---