Egy Tolna megyei kis falucska Kádár-kockájának belső szobájában találkoztam először Vén Edit egyik falikerámiájával. Amióta az eszemet tudom, ott lógott a falon. A szóban forgó ház nagyszüleim háza volt. A két elemből álló csempeképet még édesanyám kapta – visszaemlékezése alapján – valamikor a 70-es évek közepén. Tavaly vettem észre rajta először az alkotói feliratot: VÉN. Ekkor kezdtem el kicsit utána olvasni Vén Edit keramikus munkásságának.

„1974-től csempeképeket készít, melyeken a stilizált női figurákat, pávákat, lepkéket a szecesszióból is merítő dekoratív növényi ornamentika keretezi. A gazdagon burjánzó fekete rajzos motívumokat színes, átlátszó mázakkal egészíti ki a fehér alapú csempeképeken.” ^[1]

Volt kitől örökölnie a tehetségét, hiszen édesapja Vén Emil (1902-1984) festőművész volt.

„Én úgy nőttem fel, hogy a műterem a játszóterem is volt, Budafokon. Édesapám festőművész. Én, ha rossz voltam, úgy voltam rossz, hogy apa készülő festményén az arcra titokban bajuszt pingáltam. Természetes volt, hogy úgy voltam jó, ha szépeket rajzoltam. Apa olyankor boldogságos volt.” ^[2]

Budapesten az Angyal utca elején a házfalon lévő kerámia utcanévtábla talán az egyetlen köztéri alkotása a művésznőnek. A két részből álló alkotás felső részében egy lakóházak fölött repülő angyal látható, akit pillangók vesznek körül. Az alsó részben az ANGYAL UTCA felirat olvasható. A művésznő szignója és az évszám is egy-egy kis ház ablaktáblája alatt látható.

A műlap margóján még megemlíteném, hogy Vén Edit férje is szakmabéli volt, Dudás László (1937-2014) bélyegtervező. Nagyon sok szép és ismert bélyegsorozatokat készített. Legismertebb a 80-as években készült – egyik nagy kedvenc - magyar kastélyokról szóló sorozat, mely számomra is óriási meglepetés volt.

Ismét egy közös műlap Ádyval, köszönöm szépen a fotókat!

---