„Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: »Békesség nektek!« E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.”^[1]

A legrégibb szakrális emlék a Várvidéken, amelyet fotóztam, és amelyiken azonosítható az állíttatás éve.
Szőlőindás, akantuszlevelekkel díszített oszlopfőn a feltámadt Krisztus látjuk szent sebeivel.
Feliratai még olvashatók, így látható az állíttatás évszáma is: 1620. A restaurálásoké: 1952.
Német elnevezése: „Friedenstätue”.
Szent János evangélista sorait sugallják: „Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!”^[2]
És olvashatjuk a Hitvallás sorainak megvallását a szobor talapzatán: „Im Glauben an die Auferstehung”, valamint az állíttató nevét: Josef und Anna Fennesz.
„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.”^[3]
A legutóbbi renoválás évszámát: 1995.

Gyönyörűen parkosított, rendezett környezetben áll a szobor, ahogyan Lókon minden műemlék.
Szerepel a Várvidék műemléki jegyzékén.^[4]

---