A jászárokszállási zsidó temető bejárata felé közeledve, már messziről látható egy emlékmű, Tősér János alkotása, melyről korábban olvastam, s ezután kerestem fel. A szobrászművész elgondolása az volt az, hogy az emlékmű krematóriumra emlékeztesse az előtte állókat. ^[2]

A kaputól nem messze lévő emlékmű elé érkezve, a közel két méter magas, épületre emlékeztető falszakaszon elhelyezett nagyméretű márványtáblákon, neveket és közte egy feliratot olvashatunk. A falazott emlékmű tetején kémény látható, belőle kiáramló, kőből megformált, kehelyből felcsapó lángforma.

Az emlékművön középen, a kémény-falazatán egy márványtábla látható, rajta a felirat:
„A fasiszta őrület viharában 1944. nyarán ismeretlen helyekre elhurcolt, válogatott kínzások és halálnemek közt legyilkolt, vértanúságot szenvedett mártírjainknak kegyelettel állították e jelképes sírt azok, akik a szörnyű romlást átvészelve, e községbe megtizedelve visszatértek.”

A kémény két oldalán nagyméretű műkő-keretezés fogja körbe a négy-négy márványtáblát, melyeken 168 név szerepel. Felettük a felirat: 1944, Mártírjaink – Auschwitz. Körben zsidó szimbólumok, felül búzakalászból font koszorúban a Tóra, a márványtáblák két oldalán búzakötegek.

Kegyeletes ünnepség keretében avatták fel 1990. október 21-én a jászárokszállási felújított zsidó-temetőben az 1944-ben elhurcolt helybeli zsidó polgárok emlékére állított emlékművet. ^[1]

A forrásokban olvasható, hogy az emlékművet Móczár Sándor sírkőszobrász készítette el, az előzőekben olvashatóan, Tősér János alkotásaként, tervezése alapján. ^[3]

---