Prohászka Lajos - (Brassó, 1897. március 2. – Budapest, 1963. június 16.) - alapfokú tanulmányait Aradon, Pesten, az érettségit a Budapesti Egyetemi Katolikus Főgimnáziumban tette le. 1915-től Magyar Királyi Tudományegyetem görög–latin–filozófia szakán tanult 1919-ig. Tanulmányi utakat tett Németországban, Franciaországban és Angliában.
Tanársegéd, egyetemeken tanár, könyvtáros. A Magyar Pedagógiai Társaság tagja, elnöke. A Magyar Filozófiai Társaság tagja, titkára, folyóiratának főszerkesztője. Az Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság tagja, az Egyetemi Élet folyóirat szerkesztője.
Tudományos tevékenységét a könyvtártudomány, a filozófia és a neveléstudomány terén végezte. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
1949 és 1952-ben tudományos minősítését mérsékelték, munkásságát mellőzték nyugdíjától megfosztották. ^[1]

Félárvának született. Tanítását neveltetését édesanyja és annak családja irányította.

A síremlék egy élére állított mészkőlap mely négyzetet formál. A kőlap mély-domborműve három alakos. A háttérben egy fáklyás angyal vigyázza, világítja meg az elmúlás felé tartók utolsó lépteit. Az anyát megjelenítő és elől haladó, leplet viselő nőalak kezét fogva vezeti, segíti fiát az ő utolsó útján is, mint ahogy tette azt egyedül nevelt gyermeke élete során.

Az emlék felállításáról, annak idejéről adatot nem találtam, de olvasva Prohászka Lajos élettörténetét nagy valószínűséggel leírható, hogy azt ő készíttette édesanyja halála után. ^[2]

---