Szent Dorottya Dioclecianus császár uralkodása alatt, hite melletti kitartása miatt halt vértanú halált.
„…Amikor a vesztőhelyre vitték, találkozott Teofillal, aki csúfolódva almát és rózsát kért tőle a túlvilágról. A kivégzés előtt imádkozó Dorottyának megjelent egy gyermek, kosarában almákkal és rózsákkal. Dorottya ezeket elküldte Teofilnak, aki az ajándék hatására megtért, s ő is vértanú lett.
A kertészek, serfőzők, virágárusnők védőszentje.”^[1]

Ünnepe február 6-án van.
Egykor virágot és almát szenteltek ezen a napon.
Szent Dorottya szobrával díszített ház a XVI. század vége felé épülhetett.
„A Szent Dorottya oltárjavadalmas ház volt. Szobra 1700 körül készülhetett.”^[2]
A szokatlanul nagyméretű, (bejárati ajtó szélességű) soproni, festett fülkeszobor is attribútumaival, a gyermekkel és virágos kosárral, ábrázolja.^[3]

„Dorottya a négy „fő szűz” (virgines capitales) egyike volt, akit társnőivel, Antiókhiai Margittal, Alexandriai Katalinnal és (Nikomédiai) Borbálával együtt a II. vatikáni zsinat (1968) mint költött személyt törölt a szentek sorából és a római naptárból.”^[4]
…
„Dorottya, a „Tavaszi Rózsa” – így hívták segítségül a hozzá imádkozók – e csoda révén lett a kertészek és virágárusok védőszentje.”^[5]

---