A pertikeresztúri templom a 15. században épült gótikus stílusban, de miután romossá vált 1735-ben újjáépítették barokk sítlusban. A régi tempolm szentségtartója épen maradt, de a 18. századi újjáépítéskor már nem helyezték el a templomban. Az egyházközség úgy döntött, hogy az értékes szentségházat a templomkertben helyezik el, és szobrot készítenek belőle. ^[1]
A gótikus pasztofórium (szentségház) eredetileg rácsos ajtóval záródott, amit eltávolítottak, és a megmaradt kőfülkét egy talapzatra helyezték.
Az elkészült műalkotás mindenképpen kapcsolódni kívánt az eredeti funkcióhoz, ezért egy kehely és az áldozáshoz használt szent ostya látható a kőfülkében, az eucharisztia szentségére utaló feliratokkal: "Az én testem." illetve "Az én vérem."
Az szentségtartó fülke vasráccsal záródott, ennek rögzítési pontjai még láthatóak. A fülke egy fehérre meszelt talapzaton kapott helyet, a talapzat oldalain három jelkép: a kereszt - mint Krisztus szimbólum; a szőlőfürt - az áldozáshoz használt borra, illetve a búzakalász a kenyérre utal.
"Az eucharisztia (avagy úrvacsora) görög eredetű szó (az eu ’jó’ és a kharisz ’kegyelem, kegyelmi adomány’ szavakból) keresztény szertartás, amelyen Jézusnak a kenyérről és borról az utolsó vacsorán mondott szavait és ottani cselekedeteit ismétlik meg liturgikus módon. Az eucharisztiát/úrvacsorát minden keresztény felekezet (a maga teológiai nézeteinek megfelelően) szentségnek tekinti. "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne.”– (Jn 6:56)" ^[2]
Az alkotó, a közeli Nagylengyel településen élő építőmester, Salamon Imre. ^[3]

---