Püspökhatvanban járva – minden előzetes információn túl – meglepett, milyen sok szobor díszíti a kis települést. Az alkotók többnyire a helyben, ill. közelben élő Koltai László és Demeter István, akik gyakran együtt is dolgoznak – ld. a Köztérkép gyűjteményét.
Az alkotások részint emlékművek, vagy díszítő szobrok. Minden ünnepnek, eseménynek van emlékműve. Ezek közül a világháborús és a Millenniumi emlékművet készítette más, a művész-kettős, leginkább Demeter István keze nyomát viseli a többség, amikből néhányat már bemutattam.
Az alkotó honlapján szereplő püspökhatvani lista darabjait megtaláltam (egy kivétel azért van), de annál többet is. Ezeken nyilvánvalóan látszanak a stílusjegyek, bár az azonosításhoz azért egy telefonbeszélgetésre még szükség lesz.
Erre az alkotásra (is) ráillik a Kompozíció cím. Igaz, bizonyos szögből nézve, ahol a gömbölyű elem érvényesül, könnyű egy esetleges kokárdára asszociálni. De az 1848-as emlékmű egyértelműen azonosítható (még várakozik).
Láthatóan érvényesül az alkotó anyagkezelésének alapelve, és a másik jellegzetesség a sugár alakban elágazó egyenesek.
Körbejárva meglepett, hogy az alkotás minden oldalról mást mutat, míg szinte nem található átvezető motívum rajta. Egy bokor takarásában áll, így nem is volt egyértelmű, melyik lenne a "profil". Ahogy közelítettem, dominált a gömb forma, széleken elvágólag szögletes elemek, más-más megformálásban. "Pozitív és negatív térrészek, hajlatok, domborulatok, élek, öntörvényűen aláomló drapériákat idéző felületek, lazán feszülő ívek...." – olvasom a honlapon.
Amit én nagyon szeretek, ha a művész úgy formálja meg alkotását, hogy kibontja azt az anyagból, azzá válik, ami benne rejtőzik. Úgy gondolom, ez bőven összeegyeztethető az alkotó hitvallásával.

---